[Ilyen hatalmas méretű felvonulást, ilyen egységes akarattal történt tömegmegmozdulást, ilyen pompás ünnepséget még nem látott Budapest. Csodálatos felvonuláson tüntettek a tömegek a demokrácia mellett. Az elsők között meneteltek a magyar szabadságharcosok, akik a háborúban fegyverrel, most pedig munkájukkal küzdenek a demokráciáért. A dolgozók hitet tettek a magyar béke mellett, a város különböző részeiből vonultak a Hősök terére.]
Egy a jelszónk: a béke! – a menet a Mussolini tér környékén, az Orbán Viktor sugárút közepe táján járt, de a tribünön várakozó párt-és állami vezetők tisztán hallották: Harcba boldog jövőért megyünk!
A Generalisszimusz, a Nagy Honvédő Háború, Forradalom, Rezsi- és Szabadságharc vezénylő tábornoka, az őt teljes dicsőségében megörökítő, a hungarocellnél is maradandóbb, gránitszilárdságú anyagból szobort monumentum tövében állva, elégedetten nézett körül; minden a haditerv szerint alakul.
Világnemzet lett a magyar, a békemenet hadrendbe állt [oximoron!], felszabadította saját életét, visszaverte a gyarmatosítási kísérletet, hadüzeneteket küldött, csapatai a Hősök teréről egyenesen a frontra masíroznak.
A nemzetre rontó baloldalt és a jellemtelen bizonytalankodókat egyszer és mindenkorra elemészti a végső megoldás [Endlösung]. Akit nem lehet futballstadionokba gyűjteni, a békemenet vezetőjének irányításával – a szeretet jegyében - beássák nyakig a földbe, az orgoványi erdőben.
A Vladimir Putyinról elnevezett atomerőmű üzembe helyezése a kegyelemdöfés volt a nemzet legfőbb ellenségei, az energiaszolgáltatók számára (milyen olcsón megkaptuk a szovjetektől a Csernobilban már bevált reaktor-technológiát!), és az ország iparosítása is szépen haladt az ötéves terv alapján.
[Az emberhullám szünet nélkül hömpölygött. A Hősök teréhez érkezve egyre nőtt a tömeg lelkesedése. Szűnni nem akaró ünneplésben részesítették a dísztribünön lévő vezetőket. Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, és Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt elnöke álltak az emelvény elején: „Köszöntöm Budapest dolgozó népét, akik ezt az új magyar demokráciát minden erejükkel és mindenkivel szemben megvédelmezik.”]
Ez a harc lesz a végső! – dúdolta a megafonokból harsogó mozgalmi indulót a Békehadvezér, amikor a felvonulók befordultak a Felvonulási térre. A sok lelkesedéstől kipirult arc, a lángoló, tiszta tekintet, az elszánt léptek dübörgése megacélozta lelkét: Milliónyi szív dobogja ritmusát, (ritmusát, ritmusát,) nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd!
[Egymás után vonultak el előttünk a gyárak, üzemek, a kerületi, pártszervezetek dolgozói.]
Zászlók helyett a gáz-, víz-, villanyszámlájukat lobogtatták (a narancssárga mezőben jól kivehető: Éljen Viktor, Éljen a Párt!), a transzparenseken: „Aki agresszív fél. Mi nem félünk!” (sic!), „Ő értünk, mi érte”, „Az ország nem vált a csürhék országává” - felirat.
[A magyar munkásság forró ünnepén bebizonyosodott, hogy lelkesedéssel és meggyőződéssel sok akadályt le lehet győzni. Budapest dolgozó népe tanújelét adta egészséges élni akarásának és törekvésének, hogy a demokrácia útjáról soha többé senki le nem téríthesse.]
Aztán az Élő isten egyetlen intésére a menet megtorpant, és egy emberként, áhítattal a szónoki emelvény felé fordult. Egy pillanatra mindenkit elvakított a Putyin Erőmű fölött felragyogó Új Nap. A kritikus tömegből sugárzó szeretet lökéshullámai meglobogtatták a Kárpát-medence Géniuszának őszülő haját. A béke szinte tapinthatóvá vált, energiája elárasztotta a teret, részecskéi megsokszorozódtak, ekvivalens dózisának mértéke meghaladta a Csernobilban mért 350 mSv/teljes élet-et, a boldog jövőbe vetett hit elektromágneses impulzusai pattogtak az egyre forrósodó légkörben. A Rezsiharc bevégeztetett.
A gombafelhőt a békemenet tagjai közül már senki sem látta.
De a többi magyar ember sem…
Vendégszöveg: Orbán Viktor, Berendik István, Icsey Rudolf, Nagy László, Zólyomi Gyula
