„Mindenkinek megvan a maga ízlése”, „de gustibus non est disputandum” (az ízlésről nem lehet vitatkozni) - ha ezeket hallotta Esti Kornél, fütyölve a nyelvi jelenségeket tudományosan leíró szenvtelenség kötelmére, előrántotta 38-as Smith and Wesson-át, és lelőtte az illetőt, mint egy kutyát. Olykor még meg is erőszakolta őket, de ezt ő maga is túlzásnak tartotta. Az ízléstelenség védelmében oly gyakran elhangzó „érv”, amit sokan latin közmondásként ismernek – meglepő, milyen gyakran idézik muzsikusok is, pedig a zeneoktatás (és általában a művészetoktatás) az ízlés továbbadásán alapszik - megfordítható: az ízlés a műveltség, a kifinomultság, az értékítélet, a kritikai képesség, a kulturáltság, az ítélőerő tükre. Madarat tolláról, embert ízléséről.
Az amerikaiak negyvennegyedik elnöke hivatali ideje alatt többször posztolt zenei összeállításokat, playlisteket. Talán nem több, hatásos piár ötletnél, de én inkább – szerénytelenül – a filozófussal értenék egyet: a hasonló ízlésű emberek felismerik egymást, az ízlés beléptet egy közösségbe: közösséget teremt.
vendégszöveg: Esterházy Péter, Radnóti Sándor
