A családi legendárium féltve őrzött momentuma; a pénz és a foci, vagy inkább a pénz és az erkölcs összefüggéséről: „az idő vasfoga elszállt felettünk” (Ráth-Végh István)
"Egy a lényeg: a siker. Az 1965. évi Ferencváros pedig kivívta a sikert. Megnyerte egy góllal (1:0) a budapesti visszavágót a Manchester United ellen, aztán az angolok elleni harmadik mérkőzést is (2:1), majd különösebb zúgolódás nélkül vállalták a játékosok, hogy a Juventus elleni döntőnek ne legyen budapesti visszavágója: dőljön el egyetlen meccsen az elsőség sorsa, a Juventus otthonában, Torinóban. Mert így nagy pénzhez jut a klub, osztozik a Juventusszal a mérkőzés bevételén. Ha két meccs van, Torino is, Budapest is a saját közönségétől bevett pénzzel gazdálkodik és köztudomású, hogy a Népstadionban nem dollárral fizetnek a jegyekért. Torino viszont dollárral számol el. A Ferencváros elnyerte a VVK-t, 1:0-ra legyőzve a Juventust.
A magyar klubcsapatok közül rajta kívül más sem előtte, sem utána nem lett első a nagy európai klubtornákon, s egyhamar nem is lesz. A játékosok várták, hogy megkapják azt a prémiumot, amit dr. Éry József ígért nekik. A szakosztályvezető rendelkezett a szövetség és a sporthivatal előzetes engedélyével, hogy a hivatalosan megszabott összeget fejenként 500 Forinttal megemelheti, ha a csapat elnyeri a VVK-t. Biztosan nem hitték, hogy ez sikerül, azért mentek bele könnyen az alkuba. Aztán az FTC győzött, de a vezetés nem kapta meg az engedélyt az ígért jutalom kifizetésére. Hangsúlyozom, 500 forintos különbségről volt szó, de akkor 1965-ben a labdarúgók premizálásában még egy ilyen összegnek is jelentősége volt. Éry József le is mondott a szakosztályvezetésről, mert nem tudta megtartani szavát.”
Az FTC kispadján; Éry József jobbról a második
Azóta nem volt vita arról, hogy a magyar kupagyőztesnek kifizessék-e az ígért prémiumot. Mert nem volt kupagyőzelmünk. Pár évvel később pontosan meg is határozták, mekkora összeg jár a kupasikerért. Nem 500 forinttal nagyobb, mint amennyit az FTC nem kapott meg. A BEK-ben összesen 90 000, a KEK-ben és az EVK-ban (ez volt a VVK akkori utódja) 60 000 forint fizethető ki fejenként. Ezt a döntést 1970-ben hozták, de egyetlen csapat miatt sem kellett ilyen mélyre nyúlni a kasszába, ígérhették volna nyugodtan akár az összeg tízszeresét is…
(Zsolt Róbert: Sportolók, sporterkölcsök - részlet a könyvből)
