Hogy a zene – a művészet – nem a világtól független esztétikai jelenség, arra pompás bizonyíték a Marilyn Manson-életmű.
Az R-go proletár szerint egy igazi sátánfajzatról van szó:
Rögtön tudtam, hogy kicsoda, vagy, hogy miről szól ez az egész. Most is megkérek mindenkit, imádkozzunk együtt, hogy ne sikerüljön egyetlen lelket sem beszippantania, és ne tudja őket a sátán elkapni. Harcolnak ellenünk a sátán katonái is, nem szabad megkönnyíteni a dolgukat.
Vallástalanként azt gondolom: a „csikidam atyja” eleven anakronizmus.
Amikor a keresztények a bibliában szereplő Sátánnal vonnak párhuzamot a Sátán egyházával kapcsolatban, az hatalmas tévedés. Semmi köze a kettőnek egymáshoz. A valódi sátánisták inkább nevezhetők ateistáknak, és pusztán színpadi kellékként használják a sátánizmusra jellemző külsőségeket. Szeánszaik inkább meditatív jellegűek, nem hisznek a mágiában, vagy egyéb természetfeletti lényben.
De: istenhívő emberként is lehet értelmezni és értékelni Marilyn Manson művészi munkásságát és társadalomkritikáját, ugyanis dalai azt üzenik: ne hagyd, hogy megfélemlítsenek, ne hagyd, hogy elnyomjanak, ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed.
A bátrabbak, velem együtt, hallgassanak meg - a pokoli Csendben - néhány Marilyn Manson felvételt…
vendégszöveg: Szikora Róbert, Reszegi László, Fira Heffner
A műsor ide kattintva hallgatható meg!
