Facebook - Csend

Videó

%C3%89ry%20Bal%C3%A1zs


Esti Csend avagy Csodazongoraverseny nagy tételben

2017.09.22. 12:15 Éry Balázs

gálandreaakurvanyádat

Mottó: „Amit tudok önről, az elég ahhoz, hogy megértsem a szüleit, ha jobbnak látnák mielőbb elhunyni.”

Beethoven Esz-dúr Emperor (a hangsúly keltsen gyanút) Zongoraverseny II. tétel, Daniel Barenboim zongorázik, a New Philharmonia Orchestrát, Otto Klemperer vezényli.

Ahogy az utolsó hang is szétfoszlik, a katartikus csendbe belerondít a bemondó:

Híreink következnek!

letoltes.jpg
A mikrofonnál Szlotta Judit [vajon mire gondol, miközben olvassa az elé tett szöveget?],

hírszerkesztő Gál Andrea.

Bartók Rádió 2017. szeptember 13. 9:00 Hírek

  1. A jövő évi választás igazi tétje, hogy ki védi meg az országot, és ebben kire lehet számítani…
  2. A migránsok többsége okmányok nélkül érkezeik a magyar határra…
  3. Fizikai védelem nélkül nem lehet megállítani a migrációs nyomást, ezért van szükség a kerítésre…
  4. Mégis korlátozzák a menedékkérők beutazását az Egyesült Államokba…
  5. Hazánk az Unió átlagánál sokkal többet költ az iskolák és az oktatási rendszer fejlesztésére...
  6. Hazánk élenjár az életkorhoz kötött védőoltások tekintetében…
  7. Időjárásjelentés…

Szervilizmus? Alkalmatlanság? Ostobaság? Hit? Meggyőződés? Számítás? Haszonelvűség? Pragmatizmus? Gyakorlatiasság? Engedékenység? Alkalmazkodás? Gerinctelenség? Tisztességtelenség? Szégyentelenség? Hitványság? Gazemberség? Sunyiság? Alamusziság? Galádság? Aljasság? Alávalóság? Alattomosság? Romlottság? Elvetemültség? Megalkuvás? Meghunyászkodás? Behódolás? Opportunizmus? Jellemtelenség? Erkölcstelenség? Képmutatás? Szemforgatást?

(Szakmai indokokkal most nem hozakodnék elő; a Rádió Bézsben nem mond senki híreket.)

Akárhogy is: Gál Andrea édesanyjának van oka a büszkeségre.

 Aztán újra zene…

 vendégszöveg: Rejtő Jenő, Horváth Attila, Esterházy Péter

Kanadai Magyar Hírlap

Szólj hozzá!

2017.09.14. 13:16 Éry Balázs

Padlásfeljáró – első felvonás (Rádió Bézs - Csend /szeptember 15.)

Olvasom: a Vígszínház ebben az évadban ünnepli a Padlás bemutatójának harmincéves évfordulóját (1988. január 29.)…

 „Szia! Komár vagyok. Presser Pici még a Padláson van, és azt üzeni, helyettesítened kell pár napig a stúdióban.”

Nem tudom, a „padlás” miféle jelszó, de nem kérdezem: teljes súlyával nehezedik rám a feladat. Mélyvíz! Mint a zene templomába, lépek be Kóbor Mecky hűvösvölgyi stúdiójába [az első maszek (jó szó, de nem tudom, érti-e a fiatalabb olvasó-hallgató) hangstúdió Magyarországon]: a keverőpultnál Karácsony James az LGT hangmérnökével, Farkas Lobóval beszélget, a pihenőben a vokalisták - Malek Miklós és Malek Andrea, Bubnó Tamás, Fekete Gyula, Victor Máté - osztják szét egymás között a szólamokat. a feljátszóhelyiségben Solti Jánoska a pergődobot hangolja, Faragó Judy pedig éppen húrokat cserél a gitárján. Dés László, miközben a „csövet” tisztogatja felém fordul: a második refrén után tizenhat-ütemes szóló van? Csak bólintok, mert nem tudom eldönteni, tegezhetem-e az isteneket.

csend_2017_szeptember_15.jpg

Késő délután megjelenik Pici bácsi, meghallgatja, ellenőrzi a feljátszott szólamokat. Elégedett lehet, mert van kedve tréfálkozni: „Beszéltem az érdekedben a Lemezgyárral. És? Nem kellesz. [Nem nevetek; később megtudom: ez a párbeszéd egy színházi anekdota része (ott Lemezgyár helyett Filmgyár); talán Várkonyi Zoltán az egyik szereplő.

A „pár nap”-ból négy-öt hét lesz; két lemezt veszünk fel egyhuzamban (Ez a divat, Emlék – Elvis Presley). Közben a Padlás is elkészül…

 

 

Bonus track: évekkel később Tóth Verát kísértem zongorán a Megasztárban [akkoriban részt venni egy TV2-s műsorban még nem számított politikai elkötelezettségnek!]; a Fényév távolságot énekelte. Miközben a színpadon vártuk a reklámszünet végét, eszembe jutott Komár László telefonja.

 

[Az első felvonásban a Padlás, a másodikban – jövő pénteken – a két Komár-lemez szól a Csendben.]

A műsor idekattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.09.07. 15:38 Éry Balázs

A zongora éve (Rádió Bézs - Csend /szeptember 8.)

Bevallom: sejtelmem sem volt róla, hogy van a zongorának hónapja, amíg nem láttam Leonard Berstein képét: a Mestert egy Baldwin, egy Bechstein, egy Steinway és Chopin Pleyel-je előtt (sehol egy csodazongora?!), fölötte a felirat: „September is National Piano Month”. [„Ünnepeljük a hangszert, ami döntő mértékben hozzájárult a zene fejlődéséhez!”]

csend_2017_szeptember_8.jpg

Viszont a zongora éve - legalábbis számomra – az 1979-es esztendő volt; bár bíztam benne: zenész lehetek, szüleim kérésére beiratkoztam a 18-as számú Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézet hangszerkészítő osztályába. Akkoriban ez trendi elfoglaltságnak számított; nem lévén felsőfokú jazz vagy populáris zeneoktatás, az érettségi után sok később elismert muzsikus menekült ide a közveszélyes munkakerülés fenyegető vádja elől. A tökéletes megoldást persze a mágikus ORI-engedély megszerzése jelentette: sikeres vizsga után a szellemi szabadfoglalkozású előadóművész-bejegyzés került a személyi igazolványba, ami a rendőri igazoltatás során biztos védelmet nyújtott.1.§. Hivatásszerűen, tehát tiszteletdíjért vagy egyéb ellenszolgáltatásért előadóművészi (színész, szavaló, konferanszié, hangszeres, énekes, táncos, artista stb.) működést csak az fejthet ki, akinek részére a Népművelési Minisztérium önálló szereplésre vagy csoportos fellépésre jogosító hivatásos előadóművészi működési engedélyt adott ki.

9.§ Ez az utasítás 1954. július hó 1. napján lép hatályba.]

Gyakorlatra a Művészi Kézművesipari Vállalat Liget utcai (csoda)zongorakészítő műhelyébe kerültem. Ott aztán Szépe Lajos bácsitól rengeteget tanultam a hangszer testéről-lelkéről. Azóta tudom: a csend a két billentyű közti rés.

 A mai Csendben Leonard Bernsteint halljuk.

 vendégszöveg: EP

A műsor ide!kattintva hallgatható meg! 

 

Szólj hozzá!

2017.08.31. 14:04 Éry Balázs

Női princípium (Rádió Bézs - Csend /szeptember 1.)

„Semmi jele, hogy nő valaha is teljes és nagyszerű harmóniai formákat felvonultató zenét fog szerezni. A nő mindig megmarad befogadónak és előadónak, de kevés remény van arra, hogy alkotóvá válhat.” Nem, nem Ákostól idéztem, a nagyszerű irányelvet ily kézzelfoghatóan megfogalmazó műítész nevét azonban fedje jótékony homály.

csend_2017_szeptember_1.jpg

Clara Schumannt nem kellett győzködni (ne szöszöljünk most időrenddel!): „Valaha azt gondoltam, hogy van bennem alkotó tehetség, de már felhagytam az ilyen gondolatokkal; a nő ne akarjon komponálni – egy sem volt rá képes, mit várok hát magamtól.”

Fanny Hensel - Felix Mendelssohn nővére - kedvét pedig családja vette el attól, hogy zeneszerzőnek tartsa magát. Korai művei közül néhány öccse neve alatt jelent meg.  Így esett, hogy amikor Viktória királynő egyszer egy bizonyos dal eljátszására kérte Felixet, ő kénytelen volt bevallani: a dalt Fanny írta [„…ami nagyon nehezemre esett, de gőgnek itt nincs helye.”]

 Szerencsére a hölgyek okoznak meglepetéseket. „Amikor E.M. Smyth hősiesen kavargó Antonius és Kleopátra-nyitánya véget ért, és kihívták a zeneszerzőt, mindenkinek leesett az álla, hogy ezt az óriási lármát egy hölgy hozta létre.” – írta George Bernard Shaw. Dame Smyth egyetértett: „A nők munkássága rendkívüli energiát és őszinteséget fejez ki.

 A femináci [a rádióhallgatók sajnos nem látják a dőlt betűt, pedig e pompás szóösszetétel kurziválást érdemel!] Maddalena Casulana muzsikájával akarta megmutatni a világnak, hogy „a férfiak egyszerűen hiúságból tartják önmagukat a legértelmesebb lényeknek, s vélik úgy, hogy e képesség hiányzik a nőkből.”

 Hogy Rachel Portman „nagyszerű harmóniai formákat felvonultató zenét szerzett”- e, arra pedig – gondolom - elegendő bizonyíték: ő az első nő, aki Grammy-díjat kapott.

A műsor meghallgatásához kattintson ide!

Szólj hozzá!

2017.08.24. 13:12 Éry Balázs

NER’s Got Talent (Rádió Bézs - Csend /augusztus 25.)

Komáromy Gergely, a ligetvédő – akit a rendőrök bilincsbe verve visznek el a pszichiátriára, mert a (volt!) Közlekedési Múzeum tetején tiltakozik a Városliget szétdúlása ellen.

 Komáromy Gergely, a képzőművész – akit a rendőrök fogdába visznek, mert egy kormányplakátra (plakát! – jó szó: új értelme van) ilyesmiket fest: „Magyarországra tisztelet kell, és szeretet”!

Komáromy Gergely, a szónok – akit lelkes tüntetők ünnepelnek, mert „nem marad csendben”; „A zene összehoz, a zene felszabadít. Táncolj, tüntess és kiabálj a szabadságodért!”

Komáromy Gergely, a provokatőr – akit a félresikerült festékdobálós akció („a szovjet hősi emlékmű nem megfelelő célpont a növekvő orosz befolyás elleni tiltakozásra”) után megfenyeget Magomed, a csecsen.

Komáromy Gergely, a tréfamester – akit egy friss fényképen Mándoki László társaságában láthatunk a következő felirattal: ”Még sok ilyen hiteles, kiváló művészt a hazának, NER's Got Talent!”

[Ha a kedves hallgató (olvasó) most bepillantást nyerne a Rádió Bézs műhelytitkaiba, megpillantaná a Csend szerkesztőjét, amint töprengve rágja ceruzája végét: felemlítse-e mindenféle szelek játékának kibenlétét. (Végül úgy dönt: magába fojtja bánatát.)]

Komáromy Gergely – Gregory G Ras, – a Riddim Colony frontembere – akit a Csendben is hallhatunk.

 csend_2017_augusztus_25.jpg

A képen Szigeti Edit Ligetvédők című rajza (is) látható.

A műsor ide!kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.08.17. 13:54 Éry Balázs

Himnusz (Rádió Bézs - Csend /augusztus 18.)

Mostanság trendi önkifejezési formának tűnik a magyar himnusz [csupa kisbetű: a magyar és a himnusz is köznév] kritikai elemzése. Gyászos, vésztjósló, lassú, unalmas, erőtlen, cseppet sem lelkesítő… - olvasható a közösségi médiában (is) a pártállástól független véleménysorozat. Akad persze szenvedélyes ellentmondás is, például az enyém: szerintem a magyar himnusz gyönyörű.

[Tévékommentátor: "Természetesen a Himnusszal kezdődik az FTC - UTE derby..."

Én pedig azon tűnődöm, vajon miért lenne természetes, hogy bárki kisajátíthatja, elhasználhatja, kiüresítheti a tiszteletre méltó, magasztos nemzeti jelképeket - s ily módon egy nemzet történelmét?! Áll a német edző, a brazil, szerb, holland (talán zsidó, cigány, buzi, migráns!...) játékos, és átszellemülten mereng "a haza minden előtt" egyetemes üzenetén?  De milyen induló helyett énekli(?), bömböli, üvölti gyalázza a tetkófejű tömeg a magyar himnuszt? Ahogy Erkel és Kölcsey műve véget ér, újabb buzdító imádságok harsannak fel: Újpesti cigányok..., Mocskos Fradi... A szenvedély hőfoka azonos, a közös fohász hatása oszlik, a másik tábor iránti gyűlölet lép a helyébe - és nem csak a focipályán!]

csend_2017_augusztus_18.jpg

Nekem a himnuszról az jut az eszembe, hogy van még német, angol, olasz, amerikai, szír, ugandai, ruandai, marokkói, namíbiai, tanzániai, ghánai, nigériai, egyiptomi, dél-afrikai, kenyai, tajvani, izraeli, palesztín  …sőt: európai uniós is. És a himnuszokhoz tartozik ország, és az országnak vannak fiai, lányai. És hogy ez milyen szédületes. Hogy kinézhetek magamnak akárkit, és szurkolhatok neki, mondjuk a „vizes vébén”. Azaz megtanulható, mit jelent, hogy a Föld fiai lányai vagyunk.

 vendégszöveg: EP

A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.08.10. 13:45 Éry Balázs

Steven Seagal – A forgatókönyv (Rádió Bézs - Csend /augusztus 11.)

Első jelenet:

Ahogy a főhős belép a mulatóba, minden tekintet feléje fordul; a motorosgang tagjai abbahagyják a biliárdozást, a pultnál iszogató ukrán maffiózók félretolják a vodkás poharat, a fegyverkereskedő terroristákkal üzletelő fekete drognepperek is felkapják a fejüket, a konyhában heroint főző dzsakuzzik(sic!) leakasztják a falról a szamurájkardot. A főhős, ügyet sem vetve rájuk - mielőtt akrobatikus harcművészeti bemutató során kiosztaná az igazságot a rosszfiúknak -, a sarokban muzsikáló zenekarhoz legközelebb eső asztalhoz ül; autentikus blues-zal töltekezik. Bólogatva átveszi a ritmust, ujjaival dobol az asztalon, barátságosan odaint a gitárosnak egy jól sikerült riffet jutalmazva – látszik rajta: érti, érzi a zenét –, és ajkait elismerően csücsörítve odaszól a hozzá siető rémült pincérnőnek: „Tudnak a srácok!”

 Második jelenet:

Három különböző nemzetiség képviselője a szocsi Forma-1-es autóverseny VIP-páholyának egyik asztalánál: egy amerikai színész, egy orosz elnök és egy francia saláta(sic!); a színész és az elnök a széken foglal helyet, a franciasaláta egy tálban.

Másképpen: mindössze egyetlen nemzetiség képviselője a szocsi Forma-1-es autóverseny VIP-páholyának egyik asztalánál: egy orosz elnök, egy újdonsült orosz állampolgár és egy orosz hússaláta; az elnök és az újdonsült orosz állampolgár a széken foglal helyet, a hússaláta egy tálban.

[A háttérben Gergely Tiborovics Bogányi színes-szagos csodazongorájának hangfátylát lobogtatja a keleti szellő.]

Miután egymás tenyeréből ettek, az elnök barátságosan átkarolja az újdonsült orosz állampolgár vállát: „Láttam az összes filmjét, de pályafutása csúcsa, kétségkívül, a Pöcsöklöző (Cock Puncher)!

 csend_2017_augusztus_11.jpg

Harmadik jelenet:

A színészóriás hollywoodi villájának kertjében, a medence partján ül, körülötte feltűnően vonzó, lengén öltözött, ledér ifjú hölgyek, mellette, egy 100-as Marshallnak támasztva a Fender Stratocaster. Jóízűt kortyol a reklámozandó italból – utánozhatatlanul kifejező arcjátéka a nézőbe szuggerálja: ilyen jót még senki nem ivott. Hátradől, felhős tekintettel a távolba mered, tűnődve az élet dolgain…

Aztán ölébe veszi a gitárt és játszani kezd.

A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.08.04. 13:03 Éry Balázs

Etüdök gépzongorára (Rádió Bézs - Csend /augusztus 4.)

A zongoránál Pepita Ofélia áll, és gitározik.

A zongoránál csakugyan Pepita Ofélia áll személyesen, ez nem túlzás és nem kecsegtetés, valóság: a művésznő maga működik ott! No meg a zongora is fontos velejáró, mivel a tengerek népe muzikális. Pepita Ofélia időnként megforgat egy srófot a villanyzongora oldalán, és két másodpercen belül halk káromkodás hallatszik.
A művésznő közli nézetét a makacs gépről.
Harmadik vagy negyedik srófolásra a zongora, mint ébredező részeg, néhány halk csuklással muzsikálni kezd. Ha lejárt a zongora szerkezete, néhány gombnyomásra ismét felhangzik a káromkodás. (Rejtő Jenő: Piszkos Fred közbelép)

20629121_2004267042932381_1271532347_o.png

A mai Csend a gépzongorától hangos; Arthur Rubinsteint, Scott Joplint, Alfred Cortot-t, Vladimir Horowitzot, Szergej Prokofjevet, George Gershwint halljuk játszani!

A műsor itt meghallgatható!

Szólj hozzá!

2017.07.27. 17:43 Éry Balázs

Pokoli Csend (Rádió Bézs - Csend /július 28.)

Címkék: Rádió Bézs

Hogy a zene – a művészet – nem a világtól független esztétikai jelenség, arra pompás bizonyíték a Marilyn Manson-életmű.

Az R-go proletár szerint egy igazi sátánfajzatról van szó:

Rögtön tudtam, hogy kicsoda, vagy, hogy miről szól ez az egész. Most is megkérek mindenkit, imádkozzunk együtt, hogy ne sikerüljön egyetlen lelket sem beszippantania, és ne tudja őket a sátán elkapni. Harcolnak ellenünk a sátán katonái is, nem szabad megkönnyíteni a dolgukat.

Vallástalanként azt gondolom: a „csikidam atyja” eleven anakronizmus.

Amikor a keresztények a bibliában szereplő Sátánnal vonnak párhuzamot a Sátán egyházával kapcsolatban, az hatalmas tévedés. Semmi köze a kettőnek egymáshoz. A valódi sátánisták inkább nevezhetők ateistáknak, és pusztán színpadi kellékként használják a sátánizmusra jellemző külsőségeket. Szeánszaik inkább meditatív jellegűek, nem hisznek a mágiában, vagy egyéb természetfeletti lényben.

De: istenhívő emberként is lehet értelmezni és értékelni Marilyn Manson művészi munkásságát és társadalomkritikáját, ugyanis dalai azt üzenik: ne hagyd, hogy megfélemlítsenek, ne hagyd, hogy elnyomjanak, ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed.

csend_2017_julius_28.jpg

 

A bátrabbak, velem együtt, hallgassanak meg - a pokoli Csendben - néhány Marilyn Manson felvételt…

vendégszöveg: Szikora Róbert, Reszegi László, Fira Heffner

A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.07.25. 13:24 Éry Balázs

Dogslife

Szigeti Edit rajzfilmje két részlete

Dantéról, Komáromy Gergelyről, Ligetvédőkről...

és

Nárcisztól, favágókról, fülkeforradalomról.

 

Szólj hozzá!

2017.07.20. 15:50 Éry Balázs

Ki nevet a végén? (Rádió Bézs - Csend /július 21.)

A svéd Polar-díjat – sokan zenei Nobel-díjnak mondják - idén Sting érdemelte ki [Kiérdemel – jó szó, mint a rászolgál; nem lehet tudni rögtön, büntetést vagy dicséretet jelent]: “Sting, a világpolgár, aki fáradhatatlanul használta hírnevét arra, hogy az emberi jogokat védje”.

[Ezt egy korábbi Csenddel hallhatóan bizonyítani is tudjuk a Rádió Bézs archívumában.]

 Az elismeréssel járó egymillió svéd koronát - így Sting -: „örömmel adományozom a Songlines svéd ifjúsági kezdeményezésnek. A zene segít hidakat építeni, ez a projekt pedig rávilágít: a zenének alapvető szerepe lehet abban, hogy a fiatal menekülteknek lehetőséget teremtsen a társadalomba való beilleszkedésre.”

[A Songlines menekültstátuszt kérő, a háború elől elmenekült, főleg afgán, eritreai és szíriai fiatalokat támogat, akik jelenleg svéd menekültszállásokon élnek. A szervezők szerint a projekt a zenei tevékenységen keresztül képes integrálni őket a társadalomba. Az adományt zenei táborokra, koncertszervezésre és hangszerek vásárlására költik a fiatal menekültek számára.]

csend_2017_julius_21.jpgKíváncsian a hozzászólásokra, megosztottam a híradást a Facebookon. Barátaim és jó(!)ismerőseim közül sokan lelkesen ünnepelték a gesztust; közösen úgy gondoltuk, a művész példát mutat emberségből. Mások kétségbe vonták Sting józan eszét, tisztességét, jószándékát. Nem hozom ide a leghazafiasabb [vigyázat! eufemizmus] kommentárokat [minek belekeverni a politikát a politikába (© Horváth Attila), de a művészet-kritikai „észrevételek” gondolkodásra késztettek: ez a Sting egy tehetségtelen, túlértékelt senki lenne?

Arra gondoltam, hallgassuk meg a Csendben Sting legfrisseb albumát, hogy eldönthessük, kinek van igaza, hogy aztán Janis Joplin nevessen a végén! [„Ez a nevetés rémült és vidám. Ez az ember!”]

Utóirat: Tizenhét év előtt a Universal lemezkiadó jóvoltából - afféle supporting act-ként - kedvenc zenekarommal, a Pénzzel játszottunk a Kisstadionban, Stingék előtt. Ahogy a hangbeállás után a színpad oldalában álldogáltunk, a Világpolgár bukkant fel, az öltözőből jövet, és átvéve segítőjétől a basszusgitárt, magától értetődő természetességgel odaköszönt nekünk, megilletődötten bámészkodó, számára ismeretlen magyar zenészeknek: good afternoon. „A zene segít hidakat építeni”!

 vendégszöveg: Esterházy Péter 

a menekülteket ábrázoló fénykép © Nino Fezza

A műsor idekattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.07.12. 17:07 Éry Balázs

„Nohától az erdőt” avagy Pride Month – befejező tétel - (Rádió Bézs - Csend /július 14.)

Címkék: Pride Rádió Bézs

„Nohától az erdőt”    

Büszkén, jókedvűen, felszabadultan sétáltunk a nyári verőfényben. A mellettünk araszoló kamion hatalmas hangszóróiból bömbölt a zene…

A playlist �

 1. The Sleeping Beauty [Pjotr Iljics Csajkovszkij - egy olyan társadalomban, mint amilyen a cári világ volt a 19. században, egy meleg zeneszerzőnek esélye nem volt a boldog életre. A komponista ennek ellenére mozgott olyan körökben, mely elsősorban homoszexuális művészeket és patrónusokat gyűjtött egybe. Előbb eljegyezte Désirée Artôt szopránénekesnőt, aztán feleségül vette Antonyina Miliukovát, csupán azért, hogy elejét vegye a szexualitását érintő szóbeszédeknek. Nem kizárt, hogy halála, melyet hivatalosan kolera okozott, öngyilkosság volt.]

 2.Adaggio [Samuel Barber - kilencévesen írt levele felér egy coming-outtal: „Édesanyám, azért írok neked, hogy elmondjam a titkot, ami miatt aggódom. Ne sírj, hogy ezt olvasod, ez a hiba nem a tiéd és nem az enyém.” Barber az egyetemen ismerkedett meg a szintén zeneszerző Gian Carlo Menottival, akivel hamar összeköltöztek, és együtt töltötték a következő négy évtizedet.]

 3.Melancholie [Francis Poulenc - Egyike volt az első zeneszerzőknek, akik nyíltan vállalták homoszexualitásukat. Katolikusként évtizedeken át gyötörte a bűntudat, de élete késői szakaszában mégis így írt egy barátjának: „Tudod, hogy olyan biztos vagyok a hitemben (mindenféle messianisztikus nagyzolás nélkül), mint amennyire biztos vagyok párizsias szexualitásomban.”]

 4.Simple Symphony [Benjamin Britten -az angolok számára a legnagyobb 20. századi zeneszerző inkább zárkózott volt a magánéletét illetően, de Peter Pears tenoristával való kapcsolata soha nem volt titok. Levelezésük azóta már olvasható (ebből tudjuk azt is, hogy Britten beceneve „Honey Bee”, az az méhecske volt), és amikor a zeneszerző meghalt, II. Erzsébet királynő Pears-t biztosította együttérzéséről.

 5.The Wreckers [Dame Ethel Smyth - a viktoriánus korban élt, Viktória királynő pedig nem hitt abban, hogy a leszbikusok léteznek. Ethel két lábon járó példa volt ennek az ellenkezőjére, hiszen több szenvedélyes kapcsolata is volt nőkkel, ebből a leghíresebb fellángolás az volt, amit 71 évesen (!) Virginia Woolf iránt érzett.]

 csend_2017_julius_14.jpg 

vendégszöveg: Csabai Máté. fidelio.hu

A műsor idekattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.07.04. 14:36 Éry Balázs

Színezd ki a világot - (Rádió Bézs - Csend /július 7.)

Egy rádióról, ami nem kimondottan a nőknek szól.  

csend_2017_julius_7.jpg

Felhívott Reményi Zsuzsi szerkesztő asszony: szignál kell a Gay Rádiónak!

Milyen rádiónak?

Gay.

 "Gay Rádió - Színezd ki a világot!"

 

és

„Gay Rádió - nem csak melegeknek”.

Mi az a Gay Rádió?

Gyere el egy műsorba, és meghallod, meglátod!

Elmentem.

Egy meleg fiatalemberrel beszélgettem majd’ órán keresztül zenéről, művészetről, politikáról - közben Freddie Mercury Mr. Bad Guy című lemezét hallgattuk -, és megértettem: a kisebbségek érdekeit a többségnek kell képviselnie a demokráciában. Másnapra elkészült a szignál…

 A Gay Rádió már nem szól. „De igény az vóna rá”.

 

 

A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.06.29. 13:58 Éry Balázs

Love Is Love (Rádió Bézs - Csend /június 30.)

Pozitív egész, vagyis természetes számok

csend_2017_junius_30.jpg 

 

  1. A Rádió Bézs elsősorban a Nőkért szól!
  2. Bőrszíntől, származási helytől, vallástól, vagyoni helyzettől és bármilyen megkülönböztet(he)tő szemponttól függetlenül: minden nőért.
  3. Tehát: a leszbikus nőkért is.
  4. A mai magyar társadalom – ellenben - reflexeiben nem toleráns.
  5. A melegek társadalma is rendelkezik speciális tudással és érzékenységgel, mondjuk úgy, hogy bármiféle kisebbségi problémát illetően.
  6. Mindenki olykor kisebbség.
  7. A melegekkel való szolidaritás nem egy életforma propagálása, hanem egy természetes gesztus.
  8.  Mennyit ér egy nő…, ha leszbikus? Rétori kérdés, és bár a „homofób közösség” (szarkazmus!) is serényen igyekszik felelgetni, én a magam módján ugyanezt tenném; az adekvát válasz: hallgassuk meg [sokszínű – szivárványszínű Csend]!
  9. Ügyelő, kéretem a Janis Joplin [és a K. D. Lang, Melissa Etheridge, Tracy Chapman, Sinéad O’Connor és Patricia Barber ] névre hallgató teremtményemet!
  10. Ne otthon, a négy fal között énekeljenek!

 A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.06.24. 15:10 Éry Balázs

Sportolók, sporterkölcsök

 A családi legendárium féltve őrzött momentuma; a pénz és a foci, vagy inkább a pénz és az erkölcs összefüggéséről: „az idő vasfoga elszállt felettünk” (Ráth-Végh István)

"Egy a lényeg: a siker. Az 1965. évi Ferencváros pedig kivívta a sikert. Megnyerte egy góllal (1:0) a budapesti visszavágót a Manchester United ellen, aztán az angolok elleni harmadik mérkőzést is (2:1), majd különösebb zúgolódás nélkül vállalták a játékosok, hogy a Juventus elleni döntőnek ne legyen budapesti visszavágója: dőljön el egyetlen meccsen az elsőség sorsa, a Juventus otthonában, Torinóban. Mert így nagy pénzhez jut a klub, osztozik a Juventusszal a mérkőzés   bevételén. Ha két meccs van, Torino is, Budapest is a saját közönségétől bevett pénzzel gazdálkodik és köztudomású, hogy a Népstadionban nem dollárral fizetnek a jegyekért. Torino viszont dollárral számol el. A Ferencváros elnyerte a VVK-t, 1:0-ra legyőzve a Juventust.

A magyar klubcsapatok közül rajta kívül más sem előtte, sem utána nem   lett első a nagy európai klubtornákon, s egyhamar nem is lesz. A játékosok várták, hogy megkapják azt a prémiumot, amit dr. Éry József   ígért nekik. A szakosztályvezető rendelkezett a szövetség és a sporthivatal előzetes engedélyével, hogy a hivatalosan megszabott összeget fejenként 500 Forinttal megemelheti, ha a csapat elnyeri a VVK-t. Biztosan nem hitték, hogy ez sikerül, azért mentek bele könnyen az alkuba. Aztán az FTC győzött, de a vezetés nem kapta meg az engedélyt az ígért jutalom kifizetésére. Hangsúlyozom, 500 forintos különbségről volt szó, de akkor 1965-ben a labdarúgók premizálásában   még egy ilyen összegnek is jelentősége volt. Éry József le is mondott a szakosztályvezetésről, mert nem tudta megtartani szavát.”

1498306750006-ea8c6cfc-1a83-46f6-b6df-7b8064750bd1.jpg

                                              Az FTC kispadján; Éry József jobbról a második

 Azóta nem volt vita arról, hogy a magyar kupagyőztesnek kifizessék-e az ígért prémiumot. Mert nem volt kupagyőzelmünk. Pár évvel később pontosan meg is határozták, mekkora összeg jár a kupasikerért. Nem 500 forinttal nagyobb, mint amennyit az FTC nem kapott meg. A BEK-ben összesen 90 000, a KEK-ben és az EVK-ban (ez    volt a VVK akkori utódja) 60 000 forint fizethető ki fejenként. Ezt a döntést 1970-ben hozták, de egyetlen csapat miatt sem kellett ilyen    mélyre nyúlni a kasszába, ígérhették volna nyugodtan akár az összeg tízszeresét is…

(Zsolt Róbert: Sportolók, sporterkölcsök - részlet a könyvből)

 

Szólj hozzá!

2017.06.20. 16:08 Éry Balázs

Civil kurázsi (Rádió Bézs - Csend /június 23.)

Lehet képzelni: ül a neves kabarettista Bayreuthban az ünneplőbe öltöztetett lelkű wagneriánusok között, s egyszer csak elragadtatottan oldalba böki a szomszédját: Puccini ist Puccini!

Az oldalba bökésért a pesti rajongónak [az írói én kiteljesedése] tíz esztendeje már nem kell messzire utaznia; Fischer Ádám elhozta a Wagner-fesztivált a Művészetek Palotájába. [„Valamelyik bayreuthi előadás után egy olasz étteremben borozgatva megegyeztünk Zoboki Gáborral: én csinálok neki Wagner fesztivált Budapesten, ha ő épít hozzá házat, ő épít hozzá házat, ha én csinálok Wagner fesztivált – a vörösbor hatása…”]

csend_2017_junius_22.jpg

Hanem a közös éneklés! Európáért, a jogállamért, a civilekért! Az ám az igazi Gesamtkunstwerk!

A Budapesti Wagner-napok idején a művészet mellett a kultúrát! (értsd: az emberi közösség fennmaradását, összetartozását biztosító értékek összességét) is ünnepeljük, Fischer Ádám vezényletével, a Szabadság téri emlék?mű? [mire emlékeztet? - engem momentán Hitlerre Bayreuthban] árnyékában (már ha sütne a „közösség napja” az oszloptorzókra).

Civil kurázsi, magasztos humanista hitvallás:

Emeljük fel közösen a hangunkat, a szó szoros értelmében is!”

A műsor itt! meghallgatható!

Szólj hozzá!

2017.06.17. 11:38 Éry Balázs

Kockázatok és mellékhatások

A különösség itten abban állna: a Mester ezt a verset! az ezredforduló környékén írta, bizonyítván: a fülkeforradalom nem mint derült égből villámcsapás!

                                                           plakátterv © Bródy János

                                                            videó: Ernesto Vladimír

 

Szólj hozzá!

2017.06.15. 10:57 Éry Balázs

A figyelmező Csend - (Rádió Bézs - Csend /június 16.)

Ültem moccanatlanul a hangszer mögött a Kisstadion fénybeborult színpadán, és ahelyett, hogy a nekem rendelt szólamot játszottam volna, lenyűgözve hallgattam a zenét.

[Ez előfordul velem néha nagyszerű zenészek mellett: figyelmező csenddel veszem ki a részem a közös muzsikálásból.]

Az orkeszter pompásan szólt, virtuóz gitározás – Fischer László -, lendületes basszusgitározás – Fekete Samu Tibor -, fegyelmezett kibordozás – Herrer Pál – szenvedélyes és nem kevéssé látványos dobollás(sic!) – Dorozsmai Péter – hallatszott, de a protagonista! – Balázs Fecó -: a Hammond-orgonából áradó erő ragadott magával! Tolultak az emlékek [a mester (ő itt kevéssé konkrét személy) - az emlék és az élmény összevonásából keletkeztetett - szép szavával: emlények]: ahogy álltam kockás flanelingben, csöves farmernadrágban, a császárkörte-likőrös üveget szorongatva; mintha fekete bárány, a Bosnyák téri Rózsavölgyi kertmozi ócska nézőterén.

„A koncerteken minden este az első sorban álltam, és üvöltöttem, ha szólt az én zeném.” [Ez irigyelhető ettől a nemzedéktől: fiatalságu(n)k közösség-élménye.]

Kevesen voltunk; aznap választani kellett: Boney M a Kisstadionban [motívum!] vagy Korál a Rózsavölgyiben.

Ahogy Fecó kijött a színpadra, néhány erőteljes, de odaillő mondatban – ő is szorongatott üveget - összefoglalta a rockzene szubsztanciáját, felemlítvén Boney M-et, szórakoztató ipart, diszkót, pléjbekket, ilyesmit. Aztán odalépett az orgonához.

És: a Hammondból áradó erő magával ragadott…

csend_2017_junius_16.jpg

A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.06.08. 13:57 Éry Balázs

Hommage (Rádió Bézs - Csend /június 9.)

Vannak dalok, zenei fordulatok, melyek kitörölhetetlenül bevésődnek lelkünkbe, emlékezetünkbe, gazdagítva a világról szerzett ismereteinket, anélkül, hogy tudnánk kinek köszönhetjük azokat. Aztán vannak ihletett, kivételes képességű zenészek, géniuszok, akik többet is jegyeznek a fontos dalokból, s ily módon a könnyűzene halhatatlanjaivá, klasszikusaivá válnak.

csend_2017_junius_9.jpg

A V73 és a VMoto-Rock zenei ízlésemet, értékrendemet alapvetően meghatározó zenekar volt (van). Annak idején akár távoli vidéki koncerthelyszínekre is követtem őket, hogy átélhessem minél többször az élményt, amit fellépésük számomra jelentett. Bár mindkét együttest tiszteltem, becsültem, de igazából számomra a Zenész Lerch István volt. (Igazságtalannak éreztem mindig, hogy gyönyörű kompozícióit többnyire az énekes-előadóval azonosítják, pedig nyilvánvaló, hogy a zeneszerzőnek legalább akkora érdemei vannak a sikerben.) Csodáltam technikai képességeit, hangszerismeretét. Dalait hallgatva igyekeztem megérteni zenei gondolkodásmódját, ellesni hangszerelési ötleteit, megtanulni az akkordok kezelésének logikáját, zeneelméleti gyakorlatként elsajátítani forma- és arányérzékét. Irigyeltem gyönyörű zenei gondolatait, tiszteltem érett kiegyensúlyozottságát. Élveztem virtuóz hangszerszólóit [Auth Csilla lemezére, az El kell, hogy engedj áthangszerelt változatába, a Mester iránti tiszteletből, az eredeti szintetizátorszólót próbáltam hangról-hangra feljátszani a gyorsabb tempó ellenére, visszaélve a producer-hangmérnök Szentmihályi Michel Gábor türelmével.], lenyűgöztek eredeti megoldásai, elbűvölt a bölcs előadás. Felvételeit évtizedek óta újra és újra meghallgatom…

A műsor idekattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!

2017.06.06. 20:09 Éry Balázs

Esti Csend

Csillag Ádám kamerája által jelentőségteljesebbnek [jó szó!] tűnik a Csend!

Hálás köszönet!

Szólj hozzá!

2017.06.01. 12:06 Éry Balázs

Kaleidoszkóp (Rádió Bézs - Csend /június 2.)

Címkék: Csend Rádió Bézs

A múlt hét végén a nagyváradi Szigligeti Színház „nézősége” élvezhette Udvaros Dorottya pompás előadását: Majdnem valaki – lemezbemutató. Az albumról néhány héttel ezelőtt, a zeneszerző Hrutka Róbert életművének részeként, már leforgattunk [forgatni – jó, bár kissé idejétmúlt kifejezés: technikus–forgató–szerkesztő, ez volt a Rádióban a hierarchia. A szerkesztő parancsol, megmondja, mi kell neki, a forgató elmegy a kartontárba, kikeresi a felvétel számát, kiigényli a szalagtárból, lecipeli a tekercseket a stúdióba, felrakja a magnóra, meghallgatja, beáll velük, és időben elindítja.] jónéhány dalt, és a gyakori ismétlés műsorunk szerkesztési elveibe ütköznék, ezért mostan a koncert egy másik aspektusát hangsúlyoznánk: a közreműködő zenekar együtthangzó sokszínűségét.

csend_2017_junius_2.jpg

Történt, hogy Évike, a Művésznő szállításával megbízott sofőr, otthon felejtette a személyi igazolványát (mindenkit több körlevél figyelmeztetett indulás előtt: utazni érvényes személyivel!), s az éber őrzők a határon feltartóztatták. Így esett, hogy a mikrobusznak oda-vissza, kétszer kellett fordulnia Ártánd és Nagyvárad között.

Tehát késő éjjel, a nagyváradi színház előtt ül a zenész, várja a határról visszatérő szállítóeszközt, és az úriemberség árjával szembeúszva kimondja: Évike, … a személyidet! (A három pontról itt: ha nem akarom a hölgyolvasók (hölgyhallgatók) és érzékenyebb „kedélyek” megszolgált jóindulatát elveszíteni, illetve azokét, akikből még nem halt ki az igazi értékek iránti tisztelet, a tekintély és a többi; és vállalt módszerem, a hűségesség iránt is – hogy egy szójátékkal éljek: hű kívánok maradni, nos[!] ez esetben konfliktus szikrázik föl. Hogy miről van szó? Kérem: ott a nagyváradi éjszakában egy magnó a következőket rögzíti: Évike, bazmeg a személyidet! Jesszusom…)

Arról már nem Évike tehet, hogy a tétlenség hamarosan termőre fordul: szép beszélgetés alakul a muzsikusok között (a zenekar ott játszik először, s talán utoljára ebben az összeállításban: a hangversenymester Hrutka Róbert mellett Lantos Zoltán, Markó Ádám, Miklós Milán) hangszerekről, pályatársakról, lemezekről, tegnapi és holnapi hangversenyekről… A jelenlévők nagyon gazdag, sokszínű (kaleidoszkóp!) zenei múltja, jelene, jövője rajzolódik ki [próbáljon meg valaki metaforák nélkül beszélni a zenéről!] a diskurzusból. A balzsamos nagyváradi éjszakában érdekes gondolatnak, jó ötletnek tűnik, hogy a Magyar égre magyar ufót-sorozat elkövetkező epizódjában ennek a beszélgetésnek a zenei illusztrációjával (hang)fessük színesre a Csendet…

vendégszöveg: Göczey Zsuzsa, Esterházy Péter

Köszönöm Wolczán Viktoriának a fényképeket!

A műsor itt! hallgatható meg.

Szólj hozzá!

2017.05.25. 16:11 Éry Balázs

Ha sírni látod a bohócot (Rádió Bézs - Csend /május 26.)

Javaslom: a Magyar égre magyar ufót-sorozat második fejezetében Pierrot Café című lemeze következzék (a javaslat persze kényszerítő erejű: a mai Csendben nem lesz más hallható)!

Gyakran olvasom: a zenészek nem szívesen hallgatják újra saját felvételeiket; én, azt hiszem, képes vagyok kívülállóként, elfogulatlanul figyelni, értékelni: feltűnnek a hibák, büszke vagyok a jólsikerült momentumokra. [Csak az arány, mon ami, az arány!]

csend_2017_majus_26.jpg

Ezért a lemezért vállalnom is kell a felelősséget, hiszen: amikor a Nekem senki nem hegedül című album megjelent, írtam róla egy kritikát a Zenészmagazinba; arról szólt: a szerző különös érzékkel fogalmazza meg a gondolatait, de túl sok gépet használ, ami kissé személytelenné teszi a produkciót. Aztán egy hangszerkiállításon véletlenül találkoztam Pierrot-val. Beszélgettünk, s a végén abban maradtunk, a következő lemezt együtt csináljuk…

vendégszöveg: Major Mihály Pierrot álarc nélkül című portrékötetéből

A műsor ide kattintva meghallgatható!

Szólj hozzá!

2017.05.18. 19:49 Éry Balázs

Mindennek van határa (#civilvagyok)

„Az az ország, amelynek nincsenek határai vagy nem tudja azokat megvédeni, nem ország.” – Orbán Viktor

 Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?!

hataror.png

Hát nem! Egyáltalán nem! - súgtam magamnak, feküdj csak nyugodtan! Hógolyót virágzik most a türelem; Tóth főhadnagy elvtárs, Várhegyi szakaszvezető elvtársra kacsintva, a rohamsisakomat próbálta eltalálni nyolc lépésről a jéggé dermedt hókásával. Néhányszor sikerült is neki; a vas bili minden koppanással előrébb csúszott az orromon. Ott feküdtem a Budapesti Határőr Ezred adyligeti gyakorlóterének dermesztő! poklában, kiszolgáltatva feletteseimnek [felettes – jó szó], mint aki megfagyott, lehugyozták, és abba belefagyott, s már mozdulni se képes, nem is akar, lesz, ami lesz. [Ami túlzás. De hirtelen ez a túlzás lesz a valóságos, ez a túlzás tölt be mindent, az érzékeket és a képzeletet, fölrémlik egy anarchiába hulló társadalom, a város, mint dzsungel, melyben különböző hordák uralkodnak, és ahol majd résen kell lenni, föl kell ismerni a fenevadakat.] Tényleg azt vártam, hogy fölébredjek.

Három nappal korábban [1981. december 31.-én] az 1. Kiképző Század eligazításán. Síry alezredes elvtárs szónokolt: „Az az ország, amelynek nincsenek határai vagy nem tudja azokat megvédeni, nem ország! Az önök feladata ezeket a határokat akár az életük árán is védelmezni. Ezt követeli önöktől a haza!” Elhangzott néhány lelkesítő mondat a Szocialista Értékrend felsőbbrendűségéről, arról, hogy vége a liberális blablának nevezhető szellemi-ideológiai korszaknak, a nyugati [kapitalista – hehe!] világ morális értelemben megrendült; hanyatlik, szakadék felé tart, és ezért ébernek kell lennünk, mert végső agóniájában ránk támad…

Önök felelősek a gyerekeikért, aztán a szüleikért, majd a lakóhelyükért, aztán jön a hazánk! A határokat [valamint Magyarország etnikai és kulturális összetételét] meg kell védeni.” Lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal, de nagyjából ezt mondta.

A látvány ellenkezője így lenne leírható: a hős határvadászok büszkén, lelkesedéstől kipirult arccal, csillogó szemmel, dobogó szívvel hallgatják a – egy ideilleszthető eposzi jelzőt keresgélek…, megvan!: kötcsei - beszédet, késznek mutatkozván arra, hogy az eleven ördög [K.Z. szóvivő leleménye] ellen is megvédjék hazájukat!

A valóságban azonban az előttünk álló másfél nap ígérete vibrált az idegeinkben; a bevonulás óta, másfél hónap múltán, most először szabadulunk ki a laktanyából, ha rövid időre is, de visszatérhetünk a normális életbe, amitől a kaszárnya kerítése [nem egy GYoDA, de kerítésnek kerítés] választott el bennünket. Néhány perc és kézbe vehetjük, életünkben először, a katonakönyvünket, benne a kimaradás időpontjával (1981. december 31. 12.00 – 1982. január 1. 24.00), magunkra ölthetjük kimenőruhánkat és indulhatunk haza! A parancsnok még felhívta a figyelmet a határőrhöz méltó viselkedés fontosságára, és elhangzott a parancs: Oszolj! Majd:

Éry határőr, az alezredes elvtárshoz! 

A lélegzetem megszegett: mi a fenét akarnak tőlem?! Ökölbeszorult gyomorral léptem be a századparancsnoki irodába: 

Éry határőr, jelentkezem! 

No, fiam, maga ugye zenész?

Letagadni sem tudtam volna; Várhegyi szakaszvezető elvtárs adategyeztetéskor a személyi igazolványom munkahely rubrikájából kiolvasta (csak úgy csöpögött hangjából a maró gúny): szellemi szabadfoglalkozású előadóművész… [Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?!]

Iiiigen,…, de nem tehetek róla!

Síry alezredes bíztatóan vicsorgott. Elmondta, hogy itt a nagyszerű alkalom, hogy bizonyítsam a mitt’oménmimet; a dobogókői BM-üdülőbe zongorista kell a szilveszteri mulatsághoz! Ott lesz a belügyminiszter meg sok vezető elvtárs, akiknek a szórakoztatása hazafias kötelesség! (Akkoriban, ahogy ezt Gulyás Gergely képviselő is – hogy mit képvisel, ezzel most nem szöszölnék –, a régi szép időket emlegetve nyilatkozta nemrég: a Határőrség a Belügyminisztériumhoz tartozott. Hogy ez a képviselőnek miért volt olyan nagyszerűség, amit a gaz liberálisok leromboltak, nem értem, de ez itt most nem is fontos.) Ugyan nem parancsolhatják meg, hogy vállaljam a megtisztelő feladatot, de gondoljam végig a lehetőségeket, nézett rám szúrós szemekkel az alezredes.

De hiszen most mehetnék először haza! Ezt meg kell érteniük! Keressenek valaki mást!

Hát jó, Éry elvtárs, meglátjuk…

Megláttuk. Néhány pillanatig szívhattam be a szabadság levegőjét, éppen édesanyámnak panaszoltam a katonalét elviselhetetlen könnyűségét, a családi vacsorához készülődve, amikor egy rendőrautó állt meg a házunk előtt. Egy táviratot tartottak az orrom elé: szolgálati helyemre azonnal vonuljak be! Villogva, szirénázva felvittek a laktanyába, egyenesen az ügyeletes tiszt színe elé.

Éry elvtárs, a dobogókői üdülőbe megy, és zongorázik! (Nocsak, mégis megparancsolhatják?) Ne hozzon szégyent a Határőrségre!

Már vittek is tovább. Az üdülőbe érve egyenesen a kihalt bárba, a zongorához vezettek (az ebédlőben Járóka Sándor zenekara muzsikált, a nagyteremben diszkó pufogott): üljön le, játsszon, ha a miniszter elvtárs aludni megy, abbahagyhatja!

A bárban a zongorán és rajtam kívül nem maradt senki. Kényszeredetten nyomkodni kezdtem a billentyűket (nem egy Csodazongora, de egy, ennél azért többre hivatott, szép állapotú Bechstein); a piros műbőrfoteleknek, a színesen villogó lámpáknak, az üres bárpultnak játszottam. A jelenet kívülről-belülről valószerűtlennek tetszett, de volt benne valami szürreális izgalom. [Tényleg azt vártam, hogy felébredjek.] Előbb csak gépiesen kalapáltam, de a hangszer (lehet, hogy mégis Csodazongora) magával ragadott, elemelt a valóságból; elfelejtkeztem belügyminiszterről, alezredesről, őrmesterről, az egész vircsaftról: zongorázni kezdtem.

Lehetne így: hangokból építettem (katedrális helyett) -falat, -függönyt, -kerítést, körbekerítettem a mikrokozmoszomat, bezárkóztam, védtem a kultúrámat, értékeimet.

De fordítva is: kerítés helyett karám, rács, ketrec; nem magamat, őket kerítettem körbe, a határőröket, kultúrájukkal?, értékeikkel? együtt, s én kívül maradtam, egy civilizáltabb világban.

Vagy: elmenekültem, megszöktem, kivándoroltam, emigráltam a valóságból. A zene ki-, meg-, felszabadított, mintha röpültem volna: határ (kurzív tőlem) a csillagos ég! És akkor:

Mi ez a szar dzsessz?! Játszd a Csattanógacsucsut!

A kékfényes Szabó László – fontos a név: a korabeli közszolgálati televízió ikonikus alakja (afféle biztonságpolitikai szakértő), potentát, akinek, ha el tudtam volna zongorázni a nótáját, s ily módon a kegyeibe férkőzöm, hatalmában állt volna akár leszereltetni is engem időnek előtte. Akkoriban az önkényuralom képviselőjét [a képviselő is, mint a felettes] láttam benne, de ’89-ben kiderült róla: gerinces ember!  „Én a régi rendszernek voltam az újságírója, hittem a szocializmusban, hittem abban, hogy belülről megjavítható a rendszer. A rendszerváltás hajnalán átgondoltam az életemet, és arra jutottam, ha tovább csinálom a munkám, akkor vagy engem köpnek le, vagy magamat köpöm szembe. Úgy döntöttem: leteszem a tollat, nem veszek a kezembe mikrofont, hátat fordítok a kamerának.”] hetykén a táncparkett közepére vezette partnernőjét várva az ismerős dallamot. Hát azt hiába várta: [mint akit lehugyoztak, de nem fagyott bele] az önérzetében megbántott művész felháborodásával lecsaptam a zongora fedelét, felpattantam, nem törődve a következményekkel, és a mögöttem lévő hónapok (kiképzés!) minden keserűségét cipelve kirohantam a m(M)ikrokozmoszból… 

A Dobogókői Lázadás másnapján már az összes tiszt tudta az adyligeti laktanyában, hogy határőrhöz méltatlanul viselkedtem! Század- szakasz- és rajparancsnok egy emberként torolta meg a mundér becsületét meggyalázó függelemsértésemet [insubordinatio]. Vécét, bakancsot, ablakot, fegyvert, krumplit pucoltam, stokiztam, álldogáltam az ügyeletes asztalnál, zongora helyett a géptávírót püföltem, alaki szabályzatot magoltam…

És: kúsztam-másztam a gyakorlótér dermesztő poklában.

Látja ott azt a kerítést?! Az a határ! Elkúszik odáig, beássa magát egy lövészgödörbe, és védelmezi, őrzi, biztosítja, óvja, oltalmazza, vigyázza!

Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?!

Egy hős felpattan, és rövid sorozatokkal határ-ozottan a náci gazemberek tudomására hozza, mit gondol az egész vircsaftról:

BASSZÁTOK MEG A KERÍTÉSETEKET! A KULTÚRÁTOKKAL EGYÜTT!

De az én Kalasnyikovomban (lásd: mellékelt ábra!) nem volt lőszer.

Ehelyett:

Na, most ment el a kedvem az egésztől! Mindennek van határa!

 

vendégszöveg: Esterházy Péter, Királyhegyi Pál (és Orbán Viktor, Kövér László)

  

Szólj hozzá!

2017.05.18. 14:56 Éry Balázs

Magyar égre magyar ufót (Rádió Bézs - Csend /május 19.)

Magamévá téve a Nemzeti Együttműködés Rendszerének magasztos ideáját kigondoltam: a következő néhány alkalommal magyar muzsikusok felvételeivel teszem tartalmassá a Csendet.

Kezdjük a legelején: Hrutka Róbert!

csend_2017_majus_19.jpg

Őt halljuk gitározni a műsorunk kezdetét jelző szignálban. És: a Csend lemez címadó dalában is. [Fontos és jellemző! zenetörténeti adalék: az impozáns gitárszólót ajándékba kaptam!]

Punktól smooth jazzig válogathatnánk a gitáros pompás felvételeiből, de a mai Csendben a zeneszerzőt hang-súlyoznánk. Nem, még nem a Kincsem című film (arra később még visszatérnénk) hatásos szaundtrekjét [hogy mondom magyarul: soundtrack?] vagy Tompos Kátya éppen most készülő albumát mutatnám -

Fodor főszerkesztő úr Vendégjátékos című műsorának nyilvános rádiófelvételén a

múlt héten hallhattunk róla, s belőle részleteket! -, hanem afféle keresztmetszetet Robi figyelemreméltó [jó szó!] életművéből.

Hát hallgassuk együtt a Csendet!

A műsor itt meghallgatható!

Szólj hozzá!

2017.05.11. 14:06 Éry Balázs

Esti Csend - Meghívó (Rádió Bézs - Csend /május 12.)

A Nyitott Műhelyben játszani… és itt néhány pompás jelző, hasonlat, metafora, allegória következnék kulturális, művészeti szalonokról, bútorokba ivódott hangulatokról, hangszerbe! rögzült dallamokról, falakra írt versekről; a „helynek szelleméről” - üzenetekről az utókornak.

 [A Nyitott Műhely finom hely, sokféle ember tudja magát ott jól érezni, vagyis van, ami ritka és nehéz megteremteni, a helynek szelleme. Ez a szellem, szellemiség nekem nagyon rokonszenves, mert egyszerre jelenti azt, hogy engem érdeklő műsorok vannak, valamint hogy az időnként fölbukkanó pörkölt is rendben. És hogy jó valószínűséggel olyan emberekkel találkozhatom ott, akiknek örülök, és még az sem kizárt, hogy ők nekem. Ritka Budapesten az ilyen nyilvános (nyitott) tér. – Esterházy Péter]

csend_2017_majus_12.jpg

 [A Nyitott Műhely Finta László vezetésével, egy egészen különleges hely Budapesten. Fellépő, kísérletező otthona a zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek, és persze mindazoknak, akik erre kíváncsiak, azaz a közönségnek. Nincsenek skatulyák és előítéletek, csak egy feltétel van, a színvonal. Megfordult itt már az írók, képzőművészek és a zenésztársadalom színe java, jazz zenésztől kortárs zenészen át népzenészig mindenki. Sokszor vagyunk tanúi a Nyitott Műhelyben olyan fellépéseknek, eseményeknek, amelyek sehol máshol nem fordulhatnának elő, nem történhetnének meg. – Dés László]

 ([Ez nem nyitott műhely, ez csirkeól. – Torgyán József])

 A Nyitott Műhely legbőkezűbb támogatója– és támogatóra egyre nagyobb szükség van, hiszen: kulturkampf ! – Esterházy Péter volt, akitől ezt az (el)kötelezettséget Nádas Péter vette át (ezt a Fintalacitól tudom). [Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható!]

A Nyitott Műhelyben játszani…

Az első Csendes hangversenyem a Nyitott Műhelyben (oximoron! mondaná a mester) éppen a Népszabadság befejező! számának megjelenése napján volt hal[l]hat(atlan)ó. [Sorsjáték.]

A soron következő holnap, május 13-án este nyolckor.

(A Rádió Bézs bemutatja)

 A mai Csendben a Nyitott Műhely májusi programjából – Márkus Tibor, Fröccs, Orbán Bori, Trio Squelini & Rohmann Ditta - válogatunk. 

 A műsor ide kattintva hallgatható meg!

Szólj hozzá!