Facebook - Csend

Videó

Esti Csend avagy Csodazongoraverseny nagy tételben

2013.01.03. 17:34 Éry Balázs

A (kis)ember tragédiája

Mostanáig nem értettem, miért csinálja, miért teszi tönkre az országot, de azt hiszem rájöttem.

Nem rögeszmés elmebeteg, akinek néhány választási vereség és a fokozhatatlan uralkodni vágyás elvette az eszét – mint ahogy legtöbben gondolnánk -, nem Óz, a nyomorult szélhámos, aki magasabbra jutott, mint amire képességei jogosították, és elvesztette kapcsolatát a külvilággal, hanem egy gigantikus formátumú államférfi, aki vállalva tragikus történelmi szerepét, önfeláldoz hazája üdvére. A cinikus, a korlátlan hatalomtól tébolyult önkényúr bőrébe bújik. Maga köré gyűjt haszonleső, gerinctelen és/vagy idióta szolgákat - lásd még: miniszter (államtitkár, polgármester, szóvivő, újságíró, énekes, sportoló…) -, és kormányozni kezd: tönkretesz mindent, az Alvilág legmélyebb bugyraiba irányítja alattvalóit, hogy az ostoba, tehetetlen csőcselék felismerje önnön gyarlóságát, és a tisztítótűzből kiemelkedve felépítse az igazságos társadalmat -  a káosz romjain újjáépülhessen az ország. A diktátor valójában egy felvilágosult vezér, önként vállalt történelmi szerepe a nép által rettegett szörnyetegé. Az önmaga ellen fakasztott gyűlöletben egyesül a nemzet. Éljen a forradalom! 

Másképpen: az Úr és Lucifer egy személyben. A Teremtő, aki azért alkot élhetetlen világot, hogy az ostoba, hitehagyott Ádámok megtanulják megkülönböztetni a Paradicsomot a Pokoltól, és ő a Magyar Nemzeti Lucifer, aki színről színre vezet bennünket végig a kételkedés új útjain, hogy felismerjük, miként tehetjük ezt a világot jobbá („mit rontani vágyol, szép és nemesnek csírája lesz”).

Ebben a világban az ember lop, csal, hazudik, öl, butít és nyomorba dönt!

Lop, hogy felismerd: lopni bűn!

1. szín: A Minisztériumban oligarchák alkudoznak, a gazdasági miniszter (Ádám) próbál a kedvükben járni. Kintről behallatszik a nemzet javainak igazságtalan elosztása miatt lázadó tömeg zaja. A tüntetők (köztük Éva) a minisztérium kapujához láncolják magukat.

Csal, hogy felismerd az álnokságot!

2. szín: Az Országházban a választási törvényről vitatkoznak. A házelnök elégedetten figyeli, ahogy a legutolsó ellenzéki képviselőt (Ádámot) is kivezeti az ülésteremből a házőrség. Ádám túlüvölti a kormánypárt mamelukjainak vastapsát:

Barátod az, ki a hon ellene.

A felséges nép majd ítél fölötted.

Előtte vádollak, honáruló:

Csempészetért az állami javakban,

Rokonszenvért az arisztokratákkal,

Vágyódásért a zsarnok uralomra.

 Hazudik, hogy felismerd az igazságot!

3. szín: A Főtérre menetel békésen az élmunkások hada, hogy meghallgassa az ünnepi beszédet. Ádám és Éva egy táblát cipel „Te értünk, mi érted” felirattal. A Kedves Vezető a kormány felülmúlhatatlanul sikeres teljesítményéről szónokol. Szavait rendre félbeszítja a lelkes tömeg és a magasztos pillanatot megörökíteni igyekvő tévé- és rádióriporterek, újságírók üdvrivalgása, ütemes tapsa.

Öl, hogy felismerd: mások élete is érték!

4. szín: A zsúfolt kórteremben jajongó betegek kara kiált enyhülés után. Egy kormányhivatalnok (Éva) lép be, és szigorúan magyarázni kezdi, miért nincs elég orvos, ápolónő, gyógyszer, amikor az egyik ágyon felismeri a haldokló Ádámot.

Butít, hogy felismerd a tudást!

5. szín: A főtérre menetel békétlenül az ifjúság. Értelmes, nyílt tekintetű, őszinte fiúk és lányok, köztük Ádám és Éva egy táblát cipelve: "Mi Vagyunk Azok, Akikre Mindvégig Vártunk”

 Nyomorba dönt, hogy felismerd: mindenkinek joga van méltó életkörülményekhez!

6. szín: Az aluljáróban hajléktalanok közt ül Ádám, sebesre fagyott lábát dörzsölgetve. Amikor a nyomorultak a beözönlő rendőrök elől menekülni próbálnak Ádám képtelen talpra állni…

 

A nézőhely átváltozik: A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten a trónján. Angyalok serege térden. Lucifer, Ádám és Éva a trón mellett áll. Nagy fényesség.

 

 

 

AZ Úr

Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

ANGYALOK KARA

Szabadon bűn és erény közt

Választhatni, mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsúl áll Isten kegyelme.

AZ ÚR

S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,

Dicséretemre nem találsz –e szót,

Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?

 LUCIFER

Hideg tudásod, dőre tagadásod

Lesz élesztő, mely forrásba hoz,

S eltántorítja – bár az mit se tesz –

Egy percre az embert, majd visszatér.

De bűnhődésed végtelen leend

Szüntelen látva, hogy mit rontani vágyol,

Szép és nemesnek csírája lesz.

ÉVA

Értem a dalt, hála Istenemnek!

 ÁDÁM

Gyanítom én is, és fogom követni.

Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!

 Az Úr

Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!

 

Kanadai Magyar Hírlap/Ellenszék

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://erybalazs.blog.hu/api/trackback/id/tr214996401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hidegen 2013.11.17. 05:49:51

Te tényleg beteg vagy... :(