Facebook - Csend

Videó

Esti Csend avagy Csodazongoraverseny nagy tételben

2013.04.24. 18:16 Éry Balázs

Allegro barbaro

Amikor a zeneszerző belépett, a miniszterelnök az ablaknál állt, és elégedetten, a kivágott fák hűlt helyét bámulta a téren. Megfordult, kimérten, a tisztelet bármely külső megnyilvánulása nélkül üdvözölte a világhírű művészt.
- Azért hívattam, hogy felkérjem: komponálja meg a Kereszténység himnuszát. Egy monumentális, mindent elsöprő [!] remekműre gondolok, ami méltó módon hirdeti az én… ööö … akarom mondani Isten dicsőségét, míg világ a világ. Nem ismerem különösebben az ön műveit, de, mint a leghíresebb magyar zeneszerző, nyilván alkalmas a feladatra.

A törékeny, ősz hajú mester (egymással szemben álltak, látszott, nagyjából egyforma termetű emberek – „mégis mecsoda különbség!”) kiábrándultan meredt a miniszterelnök zavaros szemébe:Teljesen érthető, hogy a gyöngébb embernek [kimondott] kimondhatatlan vigasza, hogy nyomorúságában egy Hatalmas Lényhez fohászkodhatik; hátha cserébe kap a hatalmas úrtól egy kis kenyérmorzsát, moslékcsöppet. De egyúttal kimondhatatlan gyöngesége!                                                                                                                   Istenem, istenem, én édes istenem, rövid idővel ezelőtt még mindenkit meg akartam volna nyerni az ateizmusnak, mert hogy csak a gondolatbeli szabadság boldogít! És most – csináljon mindenki amit akar, mi közöm hozzá.
De nagy baj lesz, ha az istenek belém kötnek, s törvényileg kötelezni akarnak mindenfélére… [Ah! hiszen nem is akartam ezen gondolkodni  – csak méla lágy hangnemeket érintve, disszonánciák nélkül. A végin mégis féktelenkedésbe estem. Az enyém a disszonánsok birodalma.]
Hangosan ennyit mondott: - Keresztény himnusz?! Isten?! Hát érdemes ilyen kérdésben bizonykodni – hiszen tudjuk ezt már mindnyájan, tudjuk ezt már századok óta; gyerekség az egész!

A miniszterelnök hökkenten bámulta a művészt. Nehezen őrizte meg az önuralmát (visszautasítható az ajánlata?!), de egy világhírű zeneszerzővel mégsem gorombáskodhat(ik). Végül csak ennyit mondott: - Ha nem, hát nem!

Bartók Béla biccentett: aki komoly zenét nem ért, az más módon is jelét adja annak, hogy zenei esze nem oly fejlett, mint a komoly zeneértőké. De az istenben hívők legnagyobb része – ezt el kell ismerni – a kisebb észtehetségekhez tartoznak – míg teljesen kultiválatlan eszű ateistát egyáltalán nem találunk. [Ez azt jelenti, hogy az ész kultiválása legnagyobbrészt arra vezet, hogy az életben nem lesz más vigasztalóm csak a zene...] – gondolta.

És a kijárat felé indulva még odavetette: - Ha keresztet vetnék, azt mondanám: "A Természetnek, a Művészetnek, a Tudománynak nevében - - -"

Epilógus

[- Ki hozta elém ezt az eretneket?! – üvöltötte vörös fejjel, kidagadó erekkel (hol is hallottam ezt a szókapcsolatot?) a miniszterelnök. - Szóljatok azonnal Ákosnak!]

 

Vendégszöveg: Bartók breviárium: Geyer Stefinek; Vésztő, 1907.szept. 6.

 

Kanadai Magyar Hírlap

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://erybalazs.blog.hu/api/trackback/id/tr155245048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.05.11. 10:44:14

"az istenben hívők legnagyobb része – ezt el kell ismerni – a kisebb észtehetségekhez tartoznak – míg teljesen kultiválatlan eszű ateistát egyáltalán nem találunk."

Ezt az állítást hogyan lehet bizonyítani?

Éry Balázs 2015.05.11. 14:11:19

@sefatias: Sehogy. :) Én Bartókban(nak) HISZEK. :)

Andráska8 2015.05.26. 22:06:03

mert az ateisták racionálisan gondolkodnak.