Facebook - Csend

Videó

Esti Csend avagy Csodazongoraverseny nagy tételben


2019.04.20. 15:27 Éry Balázs

2019.04.18. Csütörtök - 15.00-16.00 – Mr.Bézs: Éry Balázs

Címkék: Csend Rádió Bézs

2019.04.18. Csütörtök - 15.00-16.00 – Mr.Bézs: Éry Balázs

"Érdekes, mert miközben a hangokkal hat (zenész), a csenddel szól. Hiszen a Bézsben műsorának címe a Csend. Érzékeny és a politika, a társadalmi folyamatok legalább annyira érdeklik, mint a művészet. Most épp legújabb lemezén dolgozik."

Aki kérdezi: FodorJános

video: Ernesto Vladimír

Szólj hozzá!

2018.10.20. 14:23 Éry Balázs

Zene és szöveg kötve, fűzve

Címkék: Csend Esti Csend

Duba Gábor:

Szöveg és zene kötve, fűzve
(Az ötletet egy holnapi este teste kereste)

Ha érzem, a lelkemben baj van,
Segít, hogy dúdolok halkan.
A vigasz ott van egy dalban,
De tudnom kell a szöveget.

Szavak nélkül is menne persze.
Működne, mint nyeletlen fejsze.
Szóval szöveg nélkül nehezebb lenne
A zene, amit hűen követek,
Mint folyó a gördülő köveket.

Mert mit ér egy este gondolat nélkül?
Mit ér az ég, ha sohasem kékül?
És minek az egész, ha aztán végül
Nem tudom, miről szólt az életem?

Hát nyomd csak barátom szépen a zenét!
Ezzel megoldod simán, könnyen a felét.
Én meg hozzáteszem a fejsze nyelét.
A hangodra szavakkal érkezem.
Tied az érzelem, enyém az értelem.

Szólj hozzá!

2017.06.01. 12:06 Éry Balázs

Kaleidoszkóp (Rádió Bézs - Csend /június 2.)

Címkék: Csend Rádió Bézs

A múlt hét végén a nagyváradi Szigligeti Színház „nézősége” élvezhette Udvaros Dorottya pompás előadását: Majdnem valaki – lemezbemutató. Az albumról néhány héttel ezelőtt, a zeneszerző Hrutka Róbert életművének részeként, már leforgattunk [forgatni – jó, bár kissé idejétmúlt kifejezés: technikus–forgató–szerkesztő, ez volt a Rádióban a hierarchia. A szerkesztő parancsol, megmondja, mi kell neki, a forgató elmegy a kartontárba, kikeresi a felvétel számát, kiigényli a szalagtárból, lecipeli a tekercseket a stúdióba, felrakja a magnóra, meghallgatja, beáll velük, és időben elindítja.] jónéhány dalt, és a gyakori ismétlés műsorunk szerkesztési elveibe ütköznék, ezért mostan a koncert egy másik aspektusát hangsúlyoznánk: a közreműködő zenekar együtthangzó sokszínűségét.

csend_2017_junius_2.jpg

Történt, hogy Évike, a Művésznő szállításával megbízott sofőr, otthon felejtette a személyi igazolványát (mindenkit több körlevél figyelmeztetett indulás előtt: utazni érvényes személyivel!), s az éber őrzők a határon feltartóztatták. Így esett, hogy a mikrobusznak oda-vissza, kétszer kellett fordulnia Ártánd és Nagyvárad között.

Tehát késő éjjel, a nagyváradi színház előtt ül a zenész, várja a határról visszatérő szállítóeszközt, és az úriemberség árjával szembeúszva kimondja: Évike, … a személyidet! (A három pontról itt: ha nem akarom a hölgyolvasók (hölgyhallgatók) és érzékenyebb „kedélyek” megszolgált jóindulatát elveszíteni, illetve azokét, akikből még nem halt ki az igazi értékek iránti tisztelet, a tekintély és a többi; és vállalt módszerem, a hűségesség iránt is – hogy egy szójátékkal éljek: hű kívánok maradni, nos[!] ez esetben konfliktus szikrázik föl. Hogy miről van szó? Kérem: ott a nagyváradi éjszakában egy magnó a következőket rögzíti: Évike, bazmeg a személyidet! Jesszusom…)

Arról már nem Évike tehet, hogy a tétlenség hamarosan termőre fordul: szép beszélgetés alakul a muzsikusok között (a zenekar ott játszik először, s talán utoljára ebben az összeállításban: a hangversenymester Hrutka Róbert mellett Lantos Zoltán, Markó Ádám, Miklós Milán) hangszerekről, pályatársakról, lemezekről, tegnapi és holnapi hangversenyekről… A jelenlévők nagyon gazdag, sokszínű (kaleidoszkóp!) zenei múltja, jelene, jövője rajzolódik ki [próbáljon meg valaki metaforák nélkül beszélni a zenéről!] a diskurzusból. A balzsamos nagyváradi éjszakában érdekes gondolatnak, jó ötletnek tűnik, hogy a Magyar égre magyar ufót-sorozat elkövetkező epizódjában ennek a beszélgetésnek a zenei illusztrációjával (hang)fessük színesre a Csendet…

vendégszöveg: Göczey Zsuzsa, Esterházy Péter

Köszönöm Wolczán Viktoriának a fényképeket!

A műsor itt! hallgatható meg.

Szólj hozzá!

2013.01.16. 14:33 Éry Balázs

Csend a Hangfoglaláson

Címkék: Weisz Fanni Csend Éry Balázs II. Lengyelfi Miklós

 

Akinek füle van, hallja meg!
Az emberek, a hangok érzékelésében is, mint minden másban is, persze különbözőek.
A legtöbb halló ember számára fontos a zene, de vannak olyanok is, akik nem értékelik.
Azért vagyok ma itt, hogy mindenkinek elmondhassam: nekünk, siketeknek is nagyon fontos a zene.
Hiszen imádunk mulatni, táncolni, nagyokat bulizni, éppen úgy, mint a halló emberek.
Pontosan érezzük a zene ritmusát testünkön, bőrünkön.
Számunkra a zene ugyanúgy alkalmas a kommunikációra, mint a hallóknak.
Számomra a jelnyelv a kezek tánca.
A jeleknek ugyanúgy van ritmusa, mint egy dalnak.
Örülök, hogy megfogalmazhatom önöknek, amit én gondolok a hangokról.
Mégpedig, hogy a csend hangja nem a némaság, nem az üres csend.
Köszönöm, hogy Éry Balázs tudja ezt, és gondolt ránk is, hallássérültekre.
Megérezte, hogy a zene lehet vizuálisan is élvezhető.
Érezzék jól magukat a csodálatos hangszerek és a zene társaságában!
                                                                                                            
                                                    (Weisz Fanni)

Szólj hozzá!

2012.09.17. 15:56 Éry Balázs

Csend

Címkék: Weisz Fanni Csend Éry Balázs II. Lengyelfi Miklós

 

A zene az ember – a beszédnél is ősibb – kifejezési módja. A legmagasabb rendű hallható harmónia, nem közvetlen információ, hanem az érzelmek közvetítésének médiuma. A zene az empátia művészete. Hogy hatni tudjon, érzékeljük, felfogjuk „üzenetét”, külső és belső csendre van szükségünk – a hallás képességére.

„Akinek füle van, hallja meg!”

A csend, a zaj, a zene csak a hallgató számára jelent valamit. Van, akit nem zavar a zaj (sőt: élvezi, előidézi…), van, aki nem érzékeli, értékeli a csendet (nem tud lecsendesülni), és a botfülű nem hallja meg a zenét.

Harmonikus zaj nincs. A zaj agresszív, támadó: rombol, eláraszt, elnyom mindent. A zaj mesterséges, az emberi én gonosz fele, a civilizáció végterméke. A zaj a káosz hangja. A zajban nem hallható a zene, nem érthető a beszéd. De lehalkíthatjuk, elcsendesíthetjük a zajt.

A csend az a közeg, amiben minden egyes hangnak, árnyalatnak jelentősége van, legyen az zaj, beszéd, vagy a hang legkifinomultabb megjelenési formája: a zene. A belső csend pedig a hangok megértésének, befogadásának feltétele, távolabbról: a nyitottság, az önzetlenség, az embert körülvevő világot jobbító minden szándék megbecsülése.

De nem csak belső csend, belső harmónia is kell, ami rezonál a hallottakra - így tudunk a zenéből minél többet magunkévá tenni.

A kommunikációjuk során használt jelnyelvnek köszönhetően a siketek ma már az egész világon egy közösséggé, sajátos etnikummá, nyelvi-kulturális kisebbséggé kovácsolódtak. A zene azonban egyetemes - nekik is, hozzájuk is szól. A hallássérültek sem lehetnek e művészeti ágból kirekesztve. A hallássérült emberek saját belső világukban, különböző mértékben érzékelik és hallják a zenét. Szeretném, hogy azok is átérezhessék a zene örömét, akik eddig kimaradtak belőle - hogy a zene öröme legyen közös a “hallhatatlan csend” helyett.

Így a Csend az emberek közötti kapcsolat fontosságáról, egymás elfogadásáról, a „siketek párbeszédéről” szól.

 

Ellenszék Magazin

Szólj hozzá!

2012.07.25. 21:52 Éry Balázs

Hang-kép

Címkék: piano Ernesto Galizia Csend

426241_2963121328884_1613688554_n_1343245739.jpg_720x720

A többség jobbára szemmel hallgatja a muzsikát. Vizuális információ nélkül nehezen tájékozódik a hangok birodalmában. Így fordulhat elő, hogy varjúként károgó csinos lányokat ünnepelünk énekesnőként, s a legbárgyúbb dalocskából is világsikert nemesít egy szellemes videoklip. Persze az énekelt szöveg helyettesítheti a dallamba, ritmusba kódolt információt (gondoljunk csak a magyar himnuszt – legalábbis a verset – artikulálatlanul üvöltő szurkolókra, vagy a buliban, a könnyen megjegyezhető refrént gajdoló mulatozókra – de itt már a puszta zenénél többről, a zene és szöveg új minőségű egymásra hatásáról van inkább szó). Érdekes például az ötvenéves Rolling Stones-t méltató írásokat böngészni, zenei szempontokról nem sok szó esik, annál több a dalszövegek értelmezéséről.

 

A zene tehát önmagában nem mindig képes a kívánt – vagy bármilyen – hatást előidézni, különösen a multimédia-kor gesamtkunst-jában, amikor a „csupán” hanglejátszásra alkalmas berendezések éppen kimennek a divatból.

 

Ha elfogadjuk Sztravinszkij véleményét – a zene semmi mást nem fejez ki, csak önmagát -, s én szerénytelenül hajlamos vagyok egyet érteni a zenetörténet egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjével, tehát, ha a zene önmagát jelenti, akkor a mű a hallgatóban formálódik, akár a szerző szándékától, akaratától függetlenül. Hogy ki mennyit fog fel belőle, az a befogadóképességtől függ. Talán mindenki lát belül valamilyen képet zenehallgatás közben. S gyanítom, a legtöbb muzsikus szeretné látni játéka visszatükröződését. És, ha a hallgató egyszersmind a benne visszhangzó muzsikát megfesteni, lerajzolni képes képzőművész…

 

…nagyon büszke vagyok Ernesto Galizia gyönyörű képeire!

 

1 komment