Éry Balázs

Radnóti nem tudhatta,a tévékommentátor viszont biztosan tudja: "Természetesen a Himnusszal kezdődik az FTC - UTE derby..."

TERMÉSZETESEN!

Én pedig azon tűnődöm (sajnos a botrányos színvonalú játék sem tereli el a gondolataimat; a "ki tudja a másikat egy bőrlabdával néhány méterről úgy eltalálni, hogy összeessen" célú vetélkedő - ha nem ez a cél, bocsánat, a látványból következtettem - engem csak nyomokban emlékeztet a labdarúgás elnevezésű sportágra, de a napokban lesz mód az összehasonlításra), vajon miért lenne természetes, hogy bárki kisajátíthatja, elhasználhatja, kiüresítheti a tiszteletre méltó, magasztos nemzeti jelképeket - s ily módon egy nemzet történelmét?! Áll a német edző, a brazil, szerb, holland (talán zsidó, cigány, buzi...) játékos, és átszellemülten mereng "a haza minden előtt" egyetemes üzenetén?  De milyen induló helyett énekli(?), bömböli, üvölti gyalázza a tetkófejű tömeg a magyar himnuszt? Ahogy Erkel  és Kölcsey gyönyörű dala véget ér, újabb buzdító imádságok harsannak fel: Újpesti cigányok..., Mocskos Fradi... A szenvedély hőfoka azonos, a közös imádság hatása oszlik, a másik tábor iránti gyűlölet lép a helyébe - és nem csak a focipályán!

Természetesen értem az üzenetet: nosza, egyenesítsük ki kaszáinkat, pattanjunk fel Horthy lovára, húzzuk fejünkbe a Szent Koronát, rejtsük tarisznyánkba Nyírő hamvait, induljunk rögvest rendet vágni románok, szerbek, ukránok (később zsidók és cigányok)közt!

Életem első harminc-negyven évében megrendülten, gyakran elérzékenyülve hallgattam a Himnuszt. Ma összerezzenek, ha meghallom: "Isten..."

Szónokol a (meztelen) király: uralkodásom talpköve és legfőbb princípiuma az antikommunizmus!

Szánalmas, ha egy uralkodó hitvallása nem több bármi tagadásánál, de nézzünk szét a birodalmában!

A kincstár üres, az istenadta nép éhezik, kiszolgáltatott. Csak a leghűségesebbek (vigyázz, a hű nem az idióta szinonimája!) menetelnek a palota körül, óbégatván: éljen a király, s talán nekik több is jut az uralkodói kegyből.

A kancellár elmebeteg, a nádor becstelen, a főispán csak a saját boldogulásával törődik, a királyi tanács tagjait, csakúgy, mint az udvari bolondokat az alkalmatlanságuk teszi alkalmassá magas tisztségük viselésére. No és feltétlen alázatuk.

A környező országok népe csodálkozva utálkozik (vagy utálkozva csodálkozik): bolond ez a király?       

De ettől nem lesz jobb a kétségbeesett alattvalóknak. A király pártütést gyanít (Conspiratio in regnum), de gonosz természete miatt nem talál szövetségesre. A látnok uralkodásának végét jósolja...

Tehát ez lenne az antikommunizmus, a király vezérlő elve - a józan ész, a tisztesség, a közös érdekek tagadása?!

Hát, eddig nem voltam biztos benne, de akkor én kommunista vagyok!

Ez volt az első írásom - de úgy tűnik, egyben az utolsó is - ami nyomtatásban megjelent.

Már középiskolás korom óta írogatok, de most úgy éreztem, sikerült elkapnom a fonalat, ez a könyv meghozza a várva-várt sikert.

Amikor elkészült, elégedetten olvastam végig. Volt benne zseniálisan kitervelt gyilkosság, szerelem, izgalmas nyomozás, minden, amitől egy krimi jó lehet.

A szerkesztő nem dicsérte agyon, de tetszhetett neki, mert a lap következő számában már megjelent. A honorárium mellé kaptam egy kis biztatást is.

Az ismerőseim gratuláltak, a bátyámnak még könnyek is szöktek a szemébe: "Író lett az öcsémből!"

A postás azt mondta, leginkább az a rész tetszett neki, amikor... A közértes pedig nem gondolta volna, hogy ilyet ki lehet találni. A kritikusok is szeretik a regényemet, és váratlanul megkerestek a TV-től, tárgyalunk a megfilmesítés jogáról. Azt mondták, ez a történet beférne a Meghökkentő  mesékbe.

Most pedig itt áll egy alak a kezében pisztollyal, és azt állítja, az én történetem túl   ÉLETSZAGÚ...

Ha már a kutyáknál tartunk: azt gondolom, attól lesz valaki egy (városi) kutya gazdája - válik társává, méltóvá a "szeretetperselyből" kinyerhető kvantumokra -, ha képes eltakarítani utána a maradékot.

Vállalom a kutyámat a következményekkel együtt - a megszelídítés kis hercegi felelőssége.

Büszkén szedem fel Harry után a szart!

Van nekünk egy kutyánk: Harry.
A felmenői között találunk lengyelt, angolt, magyart, talán zsidót, cigányt, esetleg buzit is. Az ősei emigránsok,  ad absurdum: megélhetési bevándorlók lehettek!
Azt hiszem, a legőszintébb, legtisztességesebb lény akit ismerek...