Ez volt az első írásom - de úgy tűnik, egyben az utolsó is - ami nyomtatásban megjelent.
Már középiskolás korom óta írogatok, de most úgy éreztem, sikerült elkapnom a fonalat, ez a könyv meghozza a várva-várt sikert.
Amikor elkészült, elégedetten olvastam végig. Volt benne zseniálisan kitervelt gyilkosság, szerelem, izgalmas nyomozás, minden, amitől egy krimi jó lehet.
A szerkesztő nem dicsérte agyon, de tetszhetett neki, mert a lap következő számában már megjelent. A honorárium mellé kaptam egy kis biztatást is.
Az ismerőseim gratuláltak, a bátyámnak még könnyek is szöktek a szemébe: "Író lett az öcsémből!"
A postás azt mondta, leginkább az a rész tetszett neki, amikor... A közértes pedig nem gondolta volna, hogy ilyet ki lehet találni. A kritikusok is szeretik a regényemet, és váratlanul megkerestek a TV-től, tárgyalunk a megfilmesítés jogáról. Azt mondták, ez a történet beférne a Meghökkentő mesékbe.
Most pedig itt áll egy alak a kezében pisztollyal, és azt állítja, az én történetem túl ÉLETSZAGÚ...
