Facebook - Csend

Videó

Esti Csend avagy Csodazongoraverseny nagy tételben


2013.01.16. 14:33 Éry Balázs

Csend a Hangfoglaláson

Címkék: Weisz Fanni Csend Éry Balázs II. Lengyelfi Miklós

 

Akinek füle van, hallja meg!
Az emberek, a hangok érzékelésében is, mint minden másban is, persze különbözőek.
A legtöbb halló ember számára fontos a zene, de vannak olyanok is, akik nem értékelik.
Azért vagyok ma itt, hogy mindenkinek elmondhassam: nekünk, siketeknek is nagyon fontos a zene.
Hiszen imádunk mulatni, táncolni, nagyokat bulizni, éppen úgy, mint a halló emberek.
Pontosan érezzük a zene ritmusát testünkön, bőrünkön.
Számunkra a zene ugyanúgy alkalmas a kommunikációra, mint a hallóknak.
Számomra a jelnyelv a kezek tánca.
A jeleknek ugyanúgy van ritmusa, mint egy dalnak.
Örülök, hogy megfogalmazhatom önöknek, amit én gondolok a hangokról.
Mégpedig, hogy a csend hangja nem a némaság, nem az üres csend.
Köszönöm, hogy Éry Balázs tudja ezt, és gondolt ránk is, hallássérültekre.
Megérezte, hogy a zene lehet vizuálisan is élvezhető.
Érezzék jól magukat a csodálatos hangszerek és a zene társaságában!
                                                                                                            
                                                    (Weisz Fanni)

komment

2012.09.17. 15:56 Éry Balázs

Csend

Címkék: Weisz Fanni Csend Éry Balázs II. Lengyelfi Miklós

 

A zene az ember – a beszédnél is ősibb – kifejezési módja. A legmagasabb rendű hallható harmónia, nem közvetlen információ, hanem az érzelmek közvetítésének médiuma. A zene az empátia művészete. Hogy hatni tudjon, érzékeljük, felfogjuk „üzenetét”, külső és belső csendre van szükségünk – a hallás képességére.

„Akinek füle van, hallja meg!”

A csend, a zaj, a zene csak a hallgató számára jelent valamit. Van, akit nem zavar a zaj (sőt: élvezi, előidézi…), van, aki nem érzékeli, értékeli a csendet (nem tud lecsendesülni), és a botfülű nem hallja meg a zenét.

Harmonikus zaj nincs. A zaj agresszív, támadó: rombol, eláraszt, elnyom mindent. A zaj mesterséges, az emberi én gonosz fele, a civilizáció végterméke. A zaj a káosz hangja. A zajban nem hallható a zene, nem érthető a beszéd. De lehalkíthatjuk, elcsendesíthetjük a zajt.

A csend az a közeg, amiben minden egyes hangnak, árnyalatnak jelentősége van, legyen az zaj, beszéd, vagy a hang legkifinomultabb megjelenési formája: a zene. A belső csend pedig a hangok megértésének, befogadásának feltétele, távolabbról: a nyitottság, az önzetlenség, az embert körülvevő világot jobbító minden szándék megbecsülése.

De nem csak belső csend, belső harmónia is kell, ami rezonál a hallottakra - így tudunk a zenéből minél többet magunkévá tenni.

A kommunikációjuk során használt jelnyelvnek köszönhetően a siketek ma már az egész világon egy közösséggé, sajátos etnikummá, nyelvi-kulturális kisebbséggé kovácsolódtak. A zene azonban egyetemes - nekik is, hozzájuk is szól. A hallássérültek sem lehetnek e művészeti ágból kirekesztve. A hallássérült emberek saját belső világukban, különböző mértékben érzékelik és hallják a zenét. Szeretném, hogy azok is átérezhessék a zene örömét, akik eddig kimaradtak belőle - hogy a zene öröme legyen közös a “hallhatatlan csend” helyett.

Így a Csend az emberek közötti kapcsolat fontosságáról, egymás elfogadásáról, a „siketek párbeszédéről” szól.

 

Ellenszék Magazin

komment

süti beállítások módosítása