Not Afraid – ez a két szó olvasható világhírű művészekről készült fényképeken. Van, aki egy papírlappal, egy laptop kijelzőjével, a kutyája nyakába akasztott táblácskával, gitárra pingált felirattal, vagy profi plakáttal üzen, van, aki egy filctollal a tenyerébe írta: NEM FÉLÜNK!
Meglehet, nem tökéletes nyelvtani szerkezet, de az üzenet – remélem! – egyértelmű és meggyőző!
A Százhetvenötök (ennyien csatlakoztak a kampányhoz) életművében [kerestem ideillő jelzőt, de azt hiszem, felesleges] nem nehéz a szabadság-egyenlőség-testvériség elavult [vagy elátkozott?] eszméjének szentelt, klasszikussá nemesült dalokra lelni.
[Emlékszünk a budapesti Human Rights koncertre? Sting, Bruce Springsteen, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N'Dour… Régen volt.]
Mindannyian az emberi jogok elkötelezett képviselői. ARTIST FOR HUMANITY!
Most a menekültek támogatására gyűjtenek.
Miért hangsúlyozzák, hogy nem félünk? Nem tudták, amit tudniuk kellene? Amit az őcsényiek (tulajdonnévből jelző) tudnak? Amit a Nemzet Csótánya (átruházott metafora!) olyan magabiztosan állít; Soros, kerítés, honvédelem, konzultáció…)
Ha választanom kell [sőt, szavaznom róla!], én Brian May-jel, Ian Adersonnal, Ringo Starr-ral, Bonnie Raitt-tel, Mark Knopflerrel, Keith Richarddal, Richie Blackmore-ral, Peter Gabriellel, Wayne Shorterrel, Stinggel tartok.
[Nagy Feró a Csendben hallhatatlan.]
