Fogalmam sincs, hogy mit keres Hoffmann Rózsa Brazíliában. Mondjuk: nyomára akadhat még a magyar irodalom vagy történelem(?), a felszabadulás (brrrrr!) után, a háborús bűnösöket üldöző bíróságok elől Dél-Amerikába szökött ikonikus alakjainak, akiket aztán „sokak kérésére” a Nemzeti alaptantervbe emelhet a fiatalság erkölcsi fejlődése érdekében.
Háboroghatnék azon, hogy pont tanévzáráskor utazott el (kevéssé erős jellemű kapitány a süllyedő hajón…), és abban a néhány napban, amikor az általa kidolgozott egyetemi felvételi rendszer katasztrófájának hatásait a pótfelvételi átgondolásával még mérsékelni lehetne, de nem hiszem, hogy az államtitkár asszony személyes jelenléttelensége már sokat ronthat a helyzeten. Sőt!
Mint a gyermekei - s ily módon az ország – jövőéért aggódó hazafi („Hazám, hazám, te mindenem! Épp jövődet rontod el végérvényesen!” – Závada Pál a bizonyítványosztó demonstráción.) azért imádkozom: Hoffmann Rózsa maradjon minél hosszabb ideig Brazíliában!
Az írás az Ellenszék Vélemény Magazinban jelent meg.
