És akkor jön a – hogy is mondja George Fisher a Love Actually-ben? - csatakbuzi Elton John. Már elröpült felette az idő vasfoga, önmaga paródiájának látszik és hallatszik – amikor énekel, inkább az emlékeimet hallgatom -, de a Sanremo 2016 közönsége percekig felállva tapsol; ünnepli a sokszínűséget.
És akkor jön – a műsorvezető Carlo Conti által támogatva - a nyomorék Ezio Bosso. A zongorához ül-áll, hatalmas erőfeszítéssel próbálja megőrizni egyensúlyát, néha ráborul a billentyűkre, de játszik! Csillogó szemmel. Azt mondja: a zene olyan, mint az élet: egyedül nem megy. A Sanremo 2016 közönségének is csillog a szeme, és percekig felállva tapsol; ünnepli a sokszínűséget.
És akkor jön a mongol idióta Nicole Olrando. A Down-szindrómás atlétabajnok. Természetes, őszinte, vidám, önfeledt, kedves. Szeretetreméltó. „"Egy kromoszómával több van nekem; ez a boldogság-kromoszóma." A Sanremo 2016 közönségének csillog a szeme, és percekig felállva tapsol; ünnepli a sokszínűséget.
És akkor jön a néger Cecile Vanessa Ngo Noug. Második generációs bevándorló. Elveszi az olaszok munkáját, de nem bánják. Amikor meztelenül látsz, nem érdekel, hogy fekete vagyok – énekli, és a Sanremo 2016 közönsége percekig felállva tapsol; ünnepli a sokszínűséget.
És akkor jön a migránssimogató Irene Fornaciari. Tudjuk, kinek a kottájából énekel: édesapja, Zucchero dala a tenger közepén reményvesztetten hánykolódó menekültekről – közülük egy talán néhány év múlva a sanremói fesztiválon versenyez – szól. . A Sanremo 2016 közönsége percekig felállva tapsol; ünnepli a sokszínűséget.
És akkor jön Eros Ramazotti,
Laura Pausini, Arisa, Enrico Ruggieri és a többiek; kezükben színes szalaggal üzenik: hasonlóak vagyunk, meg kell védenünk egymást! A Sanremo 2016 közönsége pedig percekig felállva tapsol; ünnepli a sokszínűséget.
