Blood, Sweat & Tears
Egy semmiség, egy gondolat
szikrázik fel, és nem ereszt.
Egy kép, egy hang, egy mozdulat,
s belül a film forogni kezd.
Az engedetlen nyelv dadog,
nem fogad szót a létige,
százféle mozaik tolong
helyet kérve, onnan – ide.
Birokra kel, és mást csinál,
nem úgy, s nem azt, mit akarok.
Nyakamra hág, fejembe száll,
így születnek a mondatok…
Ellenség névmás, névelő,
gályázás az egyeztetés,
a papíron vér és velő,
mindenből sok van vagy kevés.
Élethalálharc zajlik. Épp
vesztésre állok, nem hagyom.
Aztán nagy csend lesz. Semmiség.
Verejtékcsepp a címsoron...
Alig, kicsit, nagyon-nagyon...
[A Könyvhét „gyönyörűséges gazdagságából”* én Gábor Ágnes Hermész pillantása című verseskötetét választottam. A fülszövegben úgy fogalmaz a költőnő: késett néhányszáz évet a költemények világrahozatalával. Igaz, a jelenkor aligha a műveltség konjunktúrája. De Gábor Ágnes műveltsége több, mint felfokozott tudás; sokkal inkább látásmód. Mintha a latin és görög kultúrkincs eddig fel nem fedezett töredékét olvasnánk, a titánok nyelvén, a klasszikus formákban, de a mi életünkről szóló verseket; bunkó banktisztviselőről, félresikerült Cosi fan tutte-előadásról a Müpában, a Kígyó tér sarkán haldokló hajléktalanról, a kivándorló lányát búcsúztató édesanya aggodalmairól és vérről, verítékről, könnyekről. Időmértékes korszerűség. Gyakran kaptam magam rajta, hogy fennhangon olvasok. Ízlelgettem, tördeltem, énekeltem a sorokat, és, bár nem tudom megkülönböztetni a verslábakat egymástól, önkéntelenül kopogtam az ujjaimmal a szöveg ritmusára…]
* Esterházy Péter
