Éry Balázs

A III. tétel a zene és szó és csend viszonyáról szól: a csend is zene, a hang hiánya is hang. [Az ember hiánya is ember? Másképpen: együttérzés-e az együttérzés hiánya?]

Szívesen hallelujáznék még itten [csak a zene megzenésíthető!], de az Oratorium balbulum szétfeszítené a Csend kereteit…

Csak annyit még: az együttérzésről csak úgy tudunk beszélni, ha rögtön a hiányáról is beszélünk. Ha valamiről beszélünk, akkor egyszersmind hallgatunk is valamiről. Ez a hallgatás is jellemzi a dolgot magát. Tehát: beszéljünk az együttérzésről és az együttérzés hiányáról; foggal-körömmel védeni azt, ami van. A határokat. Mindenhová kerítést húzunk, a kerítést is körbekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül… hát azok nem mi vagyunk. Az emberiség megijedt magától.

Erről nem tudunk beszélni, és amiről nem tudunk beszélni, arról énekelni kell. Énekelünk, tehát vagyunk!

A Listen to Roma Rights című albumot a Szocsoma - Szociális Csomagküldő Mozgalom: civil kezdeményezés a mélyszegénységben élők támogatására – alapítója, Kiss Anikó mutatta nekem; a mai Csendben a 4. SzoCsoMa Zenés Gálán, a műsorszámok közötti szünetekben is hallható felvételek közül válogatunk…

 vendégszöveg: Esterházy Péter – Oratorium Balbulum

A műsor meghallgatása

Emlékeztető (az előző rész tartalmából):

:… ebben az évben december 8-án kerül sor a Szocsoma Zenés Gálájára a Bálint Házban.

Szocsoma - Szociális Csomagküldő Mozgalom: civil kezdeményezés a mélyszegénységben élők támogatására. Az alapító Kiss Anikó képzőművész. A találkozó célja - az adománygyűjtés, tagtoborzás, figyelemfelkeltés, az előítéletek gyengítése mellett „érvelni a kirekesztés ellen”.

Úgy gondolom: az emberhez méltó élet alkotmányos jog, tehát: az állam kötelessége! lenne! gondoskodni minden éhező, hajléktalan, nélkülöző vagy kirekesztett polgáráról. Nem teszi. Így a SzoCsoMa nem csak! a nyomorgóknak segít embernek maradni, hanem a résztvevőknek is. Aki teheti, jöjjön!

 Nem tudom, a zene feledtetheti-e a nyomorúságot, de talán az együttérzés (jó szó!) kihallható belőle. Camus szerint: „Ahol nincs mit legyőzni, ott nincs művészet.” Ha ez így van - és én szerénytelenül, hajlamos vagyok egyetérteni a filozófussal -: 

december 8-án a Szocsoma Gálán igazi művészek lépnek fel.

A műsor meghallgatása

Évekkel ezelőtt a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult [csak nagyon halkan merem kimondani (halványan leírni): liberális, baloldali] cuccnak.

Azóta eltelt néhány esztendő és…

… ebben az évben december 3-án kerül sor a Szocsoma Zenés Gálájára a Bálint Házban.

Szocsoma - Szociális Csomagküldő Mozgalom: civil kezdeményezés a mélyszegénységben élők támogatására. Az alapító Kiss Anikó képzőművész.

A találkozó célja - az adománygyűjtés, tagtoborzás, figyelemfelkeltés, az előítéletek gyengítése mellett –, „hogy a vendégek meggyőződhessenek róla, milyen mély, szenvedélyes, sokoldalú és szépséges a mi kultúránk és milyen gazdag a mi lelkünk. Még akkor is, ha ma sokan közülünk nyomorban tengődnek. Nekik akarunk segíteni, nekik nyújtani reményt és emberséget.” (Daróczi Ágnest, a Romano Instituto Alapítvány vezetőjét idéztem.)

 A mai Csendben a december 3-i Szocsoma Gálán fellépő művészek – az elhangzás sorrendjében: Mülhauser Martina, a Lásho Lecsó zenekar, Rupa Ilona és Gáspár Kálmán - felvételeit halljuk.

 A Bálint Házban egy Bechstein zongora áll. Freddie Mercury kedvenc hangszere. Nem egy Csodazongora, de számomra a kirekesztés ellen érvelők instrumentuma: ezen játszottam el a tavalyi SzoCsoMa Gálán a You Take My Breath Away–t,  Freddie Mercury talán legszebb dalát.

A műsor meghallgatása

A valóság ellenkezője a következőképpen lenne leírható:

a SzoCsoMa (Szociális Csomagküldő Mozgalom) tegnapi Derűs Jótékonysági Vásárán a nemzeti és keresztény honfiúk és honleányok, kik az európai kulturális értékek és a nemzet védelme mellett szívükön viselik a Nemzeti Nyomorultak sorsát is, egy emberként (hol az az egy?!) tolongtak, hogy adományaikkal, hozzájárulásaikkal enyhítsék honfitársaik [megint egy megtisztítandó szó!] gyötrelmeit:

"Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény embereknek, legyen bennük elég határozottság és bátorság, elindulni és jó szemmel kikeresni, hol és mikor van lehetőségünk” segíteni a rászorulóknak, „csak így tudjuk megőrizni ezen a Földön Krisztus királyságát.” (Nem kifogástalanul pontos idézet a győri plébános könyörületes példabeszédéből.)

[A liberális migránssimogató hazaárulók közben megszégyenülten hajtották fából készült vaskarikájukat.]

Én mégis inkább maradnék a valóságnál, és Daróczi Ágnes, a Romano Instituto Alapítvány vezetőjének köszönetét másolom ide:
Drága Barátaim!
Sikeresen zárult a Jótékonysági vásár, idén 1/3-al többet sikerült összegyűjtenünk vásárlásaitokból, felajánlásaitokból.
Aki vendégünk volt ma rövidebb-hosszabb időre, meggyőződhetett róla, milyen mély, szenvedélyes, sokoldalú és szépséges a mi kultúránk és milyen gazdag a mi lelkünk. Még akkor is, ha ma sokan közülünk nyomorban tengődnek. Nekik akarunk segíteni, nekik nyújtani reményt és emberséget. 

[A Bálint Házban egy Bechstein zongora áll. Freddie Mercury kedvenc hangszere. Nem egy Csodazongora, de számomra a kirekesztés ellen érvelők instrumentuma: ezen játszottam el a You Take My Breath Away –t,  Freddy Mercury talán legszebb dalát.]              

Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak.

Azóta eltelt néhány év, és helyreállt a rend a magyarok országában: kiseprűzték a liberális mocskot. Megszűnt a köztársaság, az Alkotmányból németszilárdságú alaptörvény lett, kifejlődött a Nemzeti Együttműködés Rendszere; Magyarország jobban teljesít: felépültek a stadionok és a kerítések, csökkent a rezsi, eltűnt a nyomor, jóllaktak a gyerekek, a reformok működnek…

A balogzoltán [Emberi Erőforrások Minisztériuma! - mint egy félrefordított szájenszfiksön regény, vagy méginkább a demokráciánál fejlettebb, illiberális rabszolgatartó társadalom intézménye: csak tiszta (Emberi Erő)forrásból!] formátumú államférfiak felszámolták a társadalmi igazságtalanságokat.

A hegedűszsuzsa formátumú (tartalomhoz a forma, mondta a Szerkesztő Asszony) államnők [kormánybiztosként, egymillió forintos apanázsért, fehér bőrüléses Audiból] megküzdöttek a nyomorral.

A kövérlászlók [„Az európai és a magyar baloldal igazságteremtő ereje is halott”!] mind emberileg, mind szakmailag (írom inkább: mind eszmeileg) egybeforrasztották a nemzetet.

A lázárjánosoktól [orbánviktor (egyes szám!) szellemi örökösei] megtudtuk, mindenki annyit ér, amije van.

A czunyinék [Rózsiakurvanyádat] köznevelnek.

A feketegyörgyök […] művészkednek.

Minden a helyére került [a demokrácia a többség diktatúrája].

E tökéletes államrendben nincs kivel szolidárisnak lenni, nincs kisebbség, nincs hátrányos helyzet, nincs kirekesztés.

Nincs fasizmus, rasszizmus, antiszemitizmus, nácizmus, hitlerizmus, bolsevizmus, sztálinizmus, nacionalizmus, hungarizmus, revizionizmus, sovinizmus, izolacionizmus...

Nincs katolicizmus, iszlámizmus, buddhizmus, judaizmus, klerikalizmus, fanatizmus, monoteizmus, politeizmus, deizmus…

Nincs individualizmus, karrierizmus, dilettantizmus, bürokratizmus, parazitizmus, opportunizmus, machiavellizmus, nihilizmus, feudálkapitalizmus, despotizmus, centralizmus, antidemokratizmus, autokratizmus, gengszterizmus, nepotizmus, provincializmus…

Van kozmopolitizmus, racionalizmus, feminizmus, parlamentarizmus, pluralizmus, demokratizmus, normalizmus, humanizmus…  

 Vagy fordítva. A civil-izmus pedig fából vaskarika.

[2016.december 3. Bálint Ház – SzoCsoMa Gála]