Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak.
Azóta eltelt néhány év, és helyreállt a rend a magyarok országában: kiseprűzték a liberális mocskot. Megszűnt a köztársaság, az Alkotmányból németszilárdságú alaptörvény lett, kifejlődött a Nemzeti Együttműködés Rendszere; Magyarország jobban teljesít: felépültek a stadionok és a kerítések, csökkent a rezsi, eltűnt a nyomor, jóllaktak a gyerekek, a reformok működnek…
A balogzoltán [Emberi Erőforrások Minisztériuma! - mint egy félrefordított szájenszfiksön regény, vagy méginkább a demokráciánál fejlettebb, illiberális rabszolgatartó társadalom intézménye: csak tiszta (Emberi Erő)forrásból!] formátumú államférfiak felszámolták a társadalmi igazságtalanságokat.
A hegedűszsuzsa formátumú (tartalomhoz a forma, mondta a Szerkesztő Asszony) államnők [kormánybiztosként, egymillió forintos apanázsért, fehér bőrüléses Audiból] megküzdöttek a nyomorral.
A kövérlászlók [„Az európai és a magyar baloldal igazságteremtő ereje is halott”!] mind emberileg, mind szakmailag (írom inkább: mind eszmeileg) egybeforrasztották a nemzetet.
A lázárjánosoktól [orbánviktor (egyes szám!) szellemi örökösei] megtudtuk, mindenki annyit ér, amije van.
A czunyinék [Rózsiakurvanyádat] köznevelnek.
A feketegyörgyök […] művészkednek.
Minden a helyére került [a demokrácia a többség diktatúrája].
E tökéletes államrendben nincs kivel szolidárisnak lenni, nincs kisebbség, nincs hátrányos helyzet, nincs kirekesztés.
Nincs fasizmus, rasszizmus, antiszemitizmus, nácizmus, hitlerizmus, bolsevizmus, sztálinizmus, nacionalizmus, hungarizmus, revizionizmus, sovinizmus, izolacionizmus...
Nincs katolicizmus, iszlámizmus, buddhizmus, judaizmus, klerikalizmus, fanatizmus, monoteizmus, politeizmus, deizmus…
Nincs individualizmus, karrierizmus, dilettantizmus, bürokratizmus, parazitizmus, opportunizmus, machiavellizmus, nihilizmus, feudálkapitalizmus, despotizmus, centralizmus, antidemokratizmus, autokratizmus, gengszterizmus, nepotizmus, provincializmus…
Van kozmopolitizmus, racionalizmus, feminizmus, parlamentarizmus, pluralizmus, demokratizmus, normalizmus, humanizmus…
Vagy fordítva. A civil-izmus pedig fából vaskarika.
[2016.december 3. Bálint Ház – SzoCsoMa Gála]
