A valóság ellenkezője a következőképpen lenne leírható:
a SzoCsoMa (Szociális Csomagküldő Mozgalom) tegnapi Derűs Jótékonysági Vásárán a nemzeti és keresztény honfiúk és honleányok, kik az európai kulturális értékek és a nemzet védelme mellett szívükön viselik a Nemzeti Nyomorultak sorsát is, egy emberként (hol az az egy?!) tolongtak, hogy adományaikkal, hozzájárulásaikkal enyhítsék honfitársaik [megint egy megtisztítandó szó!] gyötrelmeit:
"Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény embereknek, legyen bennük elég határozottság és bátorság, elindulni és jó szemmel kikeresni, hol és mikor van lehetőségünk” segíteni a rászorulóknak, „csak így tudjuk megőrizni ezen a Földön Krisztus királyságát.” (Nem kifogástalanul pontos idézet a győri plébános könyörületes példabeszédéből.)
[A liberális migránssimogató hazaárulók közben megszégyenülten hajtották fából készült vaskarikájukat.]
Én mégis inkább maradnék a valóságnál, és Daróczi Ágnes, a Romano Instituto Alapítvány vezetőjének köszönetét másolom ide:
Drága Barátaim!
Sikeresen zárult a Jótékonysági vásár, idén 1/3-al többet sikerült összegyűjtenünk vásárlásaitokból, felajánlásaitokból.
Aki vendégünk volt ma rövidebb-hosszabb időre, meggyőződhetett róla, milyen mély, szenvedélyes, sokoldalú és szépséges a mi kultúránk és milyen gazdag a mi lelkünk. Még akkor is, ha ma sokan közülünk nyomorban tengődnek. Nekik akarunk segíteni, nekik nyújtani reményt és emberséget.
[A Bálint Házban egy Bechstein zongora áll. Freddie Mercury kedvenc hangszere. Nem egy Csodazongora, de számomra a kirekesztés ellen érvelők instrumentuma: ezen játszottam el a You Take My Breath Away –t, Freddy Mercury talán legszebb dalát.] 
