A III. tétel a zene és szó és csend viszonyáról szól: a csend is zene, a hang hiánya is hang. [Az ember hiánya is ember? Másképpen: együttérzés-e az együttérzés hiánya?]
Szívesen hallelujáznék még itten [csak a zene megzenésíthető!], de az Oratorium balbulum szétfeszítené a Csend kereteit…
Csak annyit még: az együttérzésről csak úgy tudunk beszélni, ha rögtön a hiányáról is beszélünk. Ha valamiről beszélünk, akkor egyszersmind hallgatunk is valamiről. Ez a hallgatás is jellemzi a dolgot magát. Tehát: beszéljünk az együttérzésről és az együttérzés hiányáról; foggal-körömmel védeni azt, ami van. A határokat. Mindenhová kerítést húzunk, a kerítést is körbekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül… hát azok nem mi vagyunk. Az emberiség megijedt magától.
Erről nem tudunk beszélni, és amiről nem tudunk beszélni, arról énekelni kell. Énekelünk, tehát vagyunk!
A Listen to Roma Rights című albumot a Szocsoma - Szociális Csomagküldő Mozgalom: civil kezdeményezés a mélyszegénységben élők támogatására – alapítója, Kiss Anikó mutatta nekem; a mai Csendben a 4. SzoCsoMa Zenés Gálán, a műsorszámok közötti szünetekben is hallható felvételek közül válogatunk…
vendégszöveg: Esterházy Péter – Oratorium Balbulum
