Nagy Feró szerint: „a zenészek zenéljenek, a politikusok politizáljanak, s ne foglalkozzanak egymással”(sic!). De hol húzódik a határ a művészet és a társadalombírálat vagy a politika között? Könnyedén leválasztható-e az etikai, erkölcsi, eszmei mondanivaló a hordozó közegről, például, a pop-rockzene esetében? Akkor politizál-e hatékonyabban (egyértelműen) egy zenész, ha tiltakozó röpiratot ír alá, vagy ha dalaiban következetesen képviselni képes meghatározható értékeket, elveket? Ugye nem kell magyaráznom, miért pont Koncz Zsuzsát kérdeztem erről?
„Nem tudom, milyen lenne egy olyan élet, amilyet a fenti idézet sugall? Te cipész vagy, csinálj cipőt, ne törődj, az időjárással, az úttal, a ruhával se, csak a cipővel, ahhoz értesz. Ha csak bakancsot gyárthatsz, mert az kell a katonának, ne akarj báli cipőt, mert az tilos, és ne is tégy semmit, hogy ez megváltozzon. Maradj a kaptafádnál, hiszen te csak cipész vagy. A háború vagy a béke nem a Te dolgod, azt mások csinálják. Te maximum halj bele, lehetőleg szó nélkül!
Az ember közösségre ítéltetett lény, nem teheti meg, hogy nem veszi figyelembe a másikat, a többieket. Persze a »régi világban« elő lehetett írni, hogy a dal szóljon a szerelemről, azaz cipész, maradj a kaptafánál. De volt másik véglet is, mikor pol-beat fesztivált rendeztek, ahol szólt dal az agresszor amerikai repülőről, esetleg Kennedy elnök gazságairól. Ez politika volt, nyom nélkül elmúlt, és mert nem rólunk szóltak ezek a dalok, nem volt semmilyen hatásuk.
A művészember érzékeny »szerkezet«, kicsit talán úgy működik, mint egy »hőmérő«. Figyel és reagál. Még az is, aki csak »zörög«, dübörög, és üresnek tűnik a végtelenségig. Azt mondja: »hé, világ, ilyen rémesnek, elviselhetetlennek látlak! Gondolkodj el ezen!« És a »mondanivaló« így is hiteles, akkor is, ha én magam a zenével való »beszélgetés« híve vagyok. Örömmel éneklek a műfajban »őshonos« lírai, szerelmes dalokat, de nagyon izgat, hogy ezeken a hagyományos témákon kívül, mi mindent lehet még megfogalmazni a műfaj keretein belül? Mindig is ez érdekelt. Ezért énekeltem, éneklek verseket is például. Ha egy zenész politikus alkat, mintegy tükröt tart a másik, a társai, a társadalom elé, elmondja azt, hogy ő erről az egészről miképpen vélekedik. Vajon ezt miért ne tehetné? Szóval a politika ott leselkedik ránk minden sarkon, és hacsak nem dugjuk homokba a fejünket, kikerülni is nehéz.”
A beszélgetés teljes szövege itt olvasható: http://erybalazs.blog.hu/2016/06/09/_a_zeneszek_zeneljenek_a_politikusok_politizaljanak
Külön köszönet II. Lengyelfi Miklósnak!
