Ennyit fogtam fel a szövegből, amikor a Mester előénekelte a dalt. (Inkább a dallamon, ritmuson, harmóniákon járt az eszem – hangszereltünk, nem a verset elemeztük.)
Később a stúdióban már nemcsak arra figyeltem, hogy az ének tiszta legyen, az üzenet egyre fontosabbá vált: Ajjaj, jön a vonat, ideér és végünk.
[Az ezredforduló tájékán járunk; koronaúsztatás, Árpádsávos zászló, hajrámagyarok, MIÉP – ilyesmi. Gerendás Péter a művész vészt jósló érzékenységével egy zuhanó repülőről (repülőből) énekel: Figyelj! Csak oldalra ne nézz! Jobbról valaki csurkán benéz.
Kiafaszomaza Csurka, legyintünk a fenyegetésre. Fasiszták?! Kampóskeresztes nácik?! Szánalmas soviniszták?! A XXI. században?! Csak nem! Európába tartunk (kiabálja Kern András a vízből)!
Nem ijedünk meg eléggé, de azért minden koncert végén eljátsszuk a Százéves pályaudvart (Gerendás-Bródy) –az ördögöt festjük a falra?
Akkoriban Gerendás Erkel-díjat kapott, ma Petrás Jánost (leírom, mert hinni szeretnék benne, hogy kevesen tudják), a „Revíziós” Dalfesztivál-győztes Kárpátia nevű szupergrupp énekesét lovagkeresztelik meg (gondolom, pontos és lendületes basszusgitár játékáért, miniszterelnöki előterjesztésre).
Megint: kiafaszomaza Petrás! legyinthetnénk, de már kifelé tartunk Európából. (Lám, még a felvilágosultabbja sem adja vissza az érdemrendjét.)
Semmi párhuzam: Gerendás – zenész – Liszt Ferenc-díj
Petrás – hülye náci – Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat]
Amikor a vonat újra elindult a százéves pályaudvarról(ra), Bródy mester múlt századi bölcsességével figyelmeztetett: Ez a vonat rajtunk megy át, letagadni kár. Aki nem kerül alája, jól az se jár.
Nem hittük el. A jobboldali keresztény nemzeti kurzus nem fasiszta, rasszista, nacionalista, soviniszta, önkényuralmi rendszer! Majd megvédi az állampolgárait.
És a vonat most ideér:
A peronon vigyázzunk! Ne csak itten álljunk! Legalább kiabáljunk!
Köszönet a videóért Máthé Zsoltnak!
