[Az előző rész tartalmából: Zene hangszerszámokra és zongorára]
- A cím szellemes utalás Bartók remekművére; Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára – próbálta védeni Esti jobbik énje indulatos támadásaival szemben az Írót. Megjegyzem, a vendégszövegek Ujfalussy és Lendvai zenetörténész professzorok Bartók tanulmányából kerültek át. Persze lehet erre is mondani: kiafaszomaza Bartók… Már nem rökönyödnénk meg.
- Szellemes? Erőltetett jópofaság! Miafeneaza hangszerszám?
- Szójáték! Érted? A zenei mellékletből világosan kiderül: a hangszerként alkalmazott szerszámok hangzó szimbólumként hordozzák, hangsúlyozzák - a tompábbak, kevésbé kifinomultak számára rejtett - jelentésüket. Instrumentum, szerszám, hangszer, hangszerszám - munkaeszköz, a proletariátus fegyvere, munkásmozgalom, kizsákmányolás, anyagi javak egyenlő elosztása, Marx, Engels...
- Büdös komenizmus! Gondoltam.
- Tulajdonképpen igen. A munkadal helyett a mester komponálhatott volna ritmikusan korgó gyomrokra is. A zajból konstruált (latin: alkotott, létrehozott) ritmus a géprombolás ellentettje. A Hacsaturján idézet sem légből kapott ("ördögtől való" - írnám, ha nem szégyellném).
- Mi köze ehhez az Írónak?!
- Szerepjáték - somolygott Esti. A Zeneszerző az Író bőrébe bújva a saját remekművét gúnyolja ki [később Esti álnéven leplezi le önmagát].
- És hogy kerül ide ez a hülye mese? Az eredetiben nincs boszorkány!
- Belátom, az allegória mesterkélt kissé, de félreérthetetlenül példázza a munkaalapú orbáni hülyeséget, a Nemzeti Izé Falanszterét (falanszter – görög: az egyéniséget elnyomó, merev, gépies társadalmi berendezkedés). A dramaturgiának persze szüksége van egy visszataszító, utálatos, Orbánt megszemélyesítő figurára; ő a boszorkány. Lehetett volna a szélhámos Óz, vagy egy elmeháborodott troll, de túlságosan közvetlen lett volna a párhuzam. Viszont a Zeneszerző a művészet erejével eltünteti a gonoszt a történelem süllyesztőjében, amire a való világban élőknek még várni kell. Mint a fekete mágia, de nem kell szurkálni az Orbán babát, csak nézni a táncjátékot, élvezni a zenét, megtisztulni a katarzistól...