A 19. század második felének és a 20 század elejének zeneírói tiszta zenén olyan zenét értettek, amely semmi más, csakis önmaga, vagyis zene: nem valamilyen szöveget fejez ki. A szövegben a zene bemocskolását látták, olyasvalamit, ami kilúgozza annak spirituális erejét. A tiszta zene hívei azt próbálták bizonyítani, hogy a zene szöveg nélkül is lehet szép és értelmes, sokan pedig amellett érveltek, hogy csakis szöveggel együtt lehet képes a zene arra, hogy teljes mértékben kiaknázza a jelentés benne rejlő lehetőségeit. A hangversenytermekben a tiszta zene uralkodik: a szimfóniákban, versenyművekben, zongoraszonátákban a bensőségességet, a szenvedélyt, a spirituális vigaszt kizárólag tisztán zenei eszközökkel jelenítik meg.
A zene diadala a szöveg fölött azonban tiszavirágéletűnek bizonyult…
Csak jót és szépet élt át,
Kinek napfény
És felhőtlen boldogság járt,
Kinek rossz emlék
Nem jutott, csak játék.
Kár, hogy az élet
Nem égszínkék évekről szól,
És a sors nem csak
Másnak oszt minden bajból.
Tudod, azt mondják,
Felnövünk a gondoktól.
Hidd el, hogy
Mától én vigyázok rád,
Az életem csak rólad szól.
Eltörlöm
Szíved minden fájdalmát
És védelek a bánattól.
Kell, aki szól, csak hogy tudd,
Mindig számíthatsz rá,
Aki nem kérdez,
S fájdalmad meghallgatná.
Veled érez és átölel,
Ha bújsz hozzá.
Jó, mikor érzed,
Hogy szíved a rossztól nem fél,
Mikor nem számít más,
Csak hogy melletted él,
Kivel úgy érzed,
Mindörökre élhetnél.
égszöveg: Nicholas Cook, vers Auth Csilla
