A nagyszerű emberek halálakor a pótolhatatlan veszteségre gondolunk. De én most a nyereségre inkább.
Kilencvenegy éves korában elhunyt Rudy Van Gelder.
A valóságnak az ellenkezője így lenne leírható: mindig tisztában voltam vele, hogy Mr. Gelder a dzsessz történetének jelentős alakja, a hangmérnök, aki rögzítette az óriások: John Coltrane, Bud Powell, Miles Davis muzsikáját, akinek munkája (művészete?) nyomán kialakult a műfaj ideális hangképe.
De igazság szerint, csak most, halála után olvastam róla először; első felvételeiről a szülei komfortos nappalijában, a stúdiójáról, amit Thelonius Monk, Wayne Shorter, Art Blakey a zene szentélyeként tisztelt, a különleges „Blue Note soundról” (Blue Note - a hőskor legendás lemezkiadója), amit ma is korszerűnek hallunk…
Amikor Rudy Van Gelder építette stúdióját, a szomszédok úgy hitték: templomot emel.
