Harminc év múltán is tisztán emlékszem, ahogy ültem a fekete-fehér készülék előtt, és órákon át lenyűgözve bámultam – másfélmilliárd magammal – a popzene csillagait:
a pályája csúcsán tündöklő Freddye Mercuryt és a Queent,
a londoni Wembleyben és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban is fellépő (Concorde-dal szárnyalt Londonból Philadelphiába) Phil Collinst,
Stinget, akinek – tudta? – október 2-án lesz a hatvanötödik születésnapja,
Tom Pettyt – a dal címe Refugees: Menekültek(!)
Robert Plantet és Jimmy Page-et, akik az ügy érdekében félretették vitájukat,
Bob Dylant - őt Jack Nicholson konferálta fel, és Ron Wood-dal, Keith Richard-dal lépett színpadra,
Madonnát, aki talán éppen itt vált egyenrangúvá a legnagyobbakkal,
Eric Claptont, B.B. Kinget, Paul McCartney-t…
Live Aid - koncert éhező afrikai emberekért!
Elképzelhető, hogy Bob Geldof harminc évvel később koncert helyett inkább népszavazást szervezne?
