Javaslom: a Magyar égre magyar ufót-sorozat második fejezetében Pierrot Café című lemeze következzék (a javaslat persze kényszerítő erejű: a mai Csendben nem lesz más hallható)!
Gyakran olvasom: a zenészek nem szívesen hallgatják újra saját felvételeiket; én, azt hiszem, képes vagyok kívülállóként, elfogulatlanul figyelni, értékelni: feltűnnek a hibák, büszke vagyok a jólsikerült momentumokra. [Csak az arány, mon ami, az arány!]
Ezért a lemezért vállalnom is kell a felelősséget, hiszen: amikor a Nekem senki nem hegedül című album megjelent, írtam róla egy kritikát a Zenészmagazinba; arról szólt: a szerző különös érzékkel fogalmazza meg a gondolatait, de túl sok gépet használ, ami kissé személytelenné teszi a produkciót. Aztán egy hangszerkiállításon véletlenül találkoztam Pierrot-val. Beszélgettünk, s a végén abban maradtunk, a következő lemezt együtt csináljuk…
vendégszöveg: Major Mihály Pierrot álarc nélkül című portrékötetéből
