Első jelenet:
Ahogy a főhős belép a mulatóba, minden tekintet feléje fordul; a motorosgang tagjai abbahagyják a biliárdozást, a pultnál iszogató ukrán maffiózók félretolják a vodkás poharat, a fegyverkereskedő terroristákkal üzletelő fekete drognepperek is felkapják a fejüket, a konyhában heroint főző dzsakuzzik(sic!) leakasztják a falról a szamurájkardot. A főhős, ügyet sem vetve rájuk - mielőtt akrobatikus harcművészeti bemutató során kiosztaná az igazságot a rosszfiúknak -, a sarokban muzsikáló zenekarhoz legközelebb eső asztalhoz ül; autentikus blues-zal töltekezik. Bólogatva átveszi a ritmust, ujjaival dobol az asztalon, barátságosan odaint a gitárosnak egy jól sikerült riffet jutalmazva – látszik rajta: érti, érzi a zenét –, és ajkait elismerően csücsörítve odaszól a hozzá siető rémült pincérnőnek: „Tudnak a srácok!”
Második jelenet:
Három különböző nemzetiség képviselője a szocsi Forma-1-es autóverseny VIP-páholyának egyik asztalánál: egy amerikai színész, egy orosz elnök és egy francia saláta(sic!); a színész és az elnök a széken foglal helyet, a franciasaláta egy tálban.
Másképpen: mindössze egyetlen nemzetiség képviselője a szocsi Forma-1-es autóverseny VIP-páholyának egyik asztalánál: egy orosz elnök, egy újdonsült orosz állampolgár és egy orosz hússaláta; az elnök és az újdonsült orosz állampolgár a széken foglal helyet, a hússaláta egy tálban.
Miután egymás tenyeréből ettek, az elnök barátságosan átkarolja az újdonsült orosz állampolgár vállát: „Láttam az összes filmjét, de pályafutása csúcsa, kétségkívül, a Pöcsöklöző (Cock Puncher)!
Harmadik jelenet:
A színészóriás hollywoodi villájának kertjében, a medence partján ül, körülötte feltűnően vonzó, lengén öltözött, ledér ifjú hölgyek, mellette, egy 100-as Marshallnak támasztva a Fender Stratocaster. Jóízűt kortyol a reklámozandó italból – utánozhatatlanul kifejező arcjátéka a nézőbe szuggerálja: ilyen jót még senki nem ivott. Hátradől, felhős tekintettel a távolba mered, tűnődve az élet dolgain…
Aztán ölébe veszi a gitárt és játszani kezd.
