Kurvára nem akarok olyan színű lenni, mint Orbán Viktor! Nem vagyok egyszínű vele [ő kétszínű, sőt: több!]! Nem is leszek!
A Festival di Sanremo (ma este van a döntő) - az olasz kulturális élet - Németh Szilárd szavával: "zászlóshajója" (fogynak a szavaink!), az olasz közszolgálati televízió által napi tíz órában közvetített fenoménje sokszínű! Abban az országban, amiről a magyar (Nemzeti) iskola földrajzkönyve azt tartja fontosnak ismertetni: "... a fővárosa Róma, Afrika irányából óriási menekültáradattal kell megküzdenie, és „jelenleg 4 300 000 menekült él az országban”(!) a sokszínűség érték! A ragyogó mosollyal, tágranyílt szemekkel éneklő gyermekkórusban jól látható helyett kapnak a migránsok, a fellépők között a migránsok aránya - kis túlzással - kétharmados.
Mit ad isten: az olaszok, a menekültválság kellős közepén nem a keresztény kultúrát védelmezik, hanem lelkesen tapsolnak a fekete, leszbikus énekesnő Skin és a Le Vibrazioni vagy a mauritániai Daby Touré és Peppe Servillo duettjének. (Hogy ne is emlegessem a sztárvendég ("gesztár") Sting és a jamaicai Shaggy közös produkcióját.)
Basszameg! Olaszország nagyon messze van!
