Szónokol a (meztelen) király: uralkodásom talpköve és legfőbb princípiuma az antikommunizmus!

Szánalmas, ha egy uralkodó hitvallása nem több bármi tagadásánál, de nézzünk szét a birodalmában!

A kincstár üres, az istenadta nép éhezik, kiszolgáltatott. Csak a leghűségesebbek (vigyázz, a hű nem az idióta szinonimája!) menetelnek a palota körül, óbégatván: éljen a király, s talán nekik több is jut az uralkodói kegyből.

A kancellár elmebeteg, a nádor becstelen, a főispán csak a saját boldogulásával törődik, a királyi tanács tagjait, csakúgy, mint az udvari bolondokat az alkalmatlanságuk teszi alkalmassá magas tisztségük viselésére. No és feltétlen alázatuk.

A környező országok népe csodálkozva utálkozik (vagy utálkozva csodálkozik): bolond ez a király?       

De ettől nem lesz jobb a kétségbeesett alattvalóknak. A király pártütést gyanít (Conspiratio in regnum), de gonosz természete miatt nem talál szövetségesre. A látnok uralkodásának végét jósolja...

Tehát ez lenne az antikommunizmus, a király vezérlő elve - a józan ész, a tisztesség, a közös érdekek tagadása?!

Hát, eddig nem voltam biztos benne, de akkor én kommunista vagyok!