Óvatosan veszem kézbe Orbán Viktor legfrissebb levelét - kénytelen vagyok megfogni, mert semmilyen segédeszköz nem áll a rendelkezésemre, amivel kipiszkálhatnám a postaládából.
De reszket a kezem: lépfene baktériumot csomagoltak a borítékba! Meg akarnak mérgezni!
Lehet, hogy ki sem kell bontanom, a papírt átitatták valami borzasztó hatású vegyi anyaggal, ami a bőrömön keresztül a szervezetembe jutva megbénít!
Vagy a kifinomultabb módszer? A szövegbe rejtett kód afféle számítógépvírusként az elmémet támadja meg, s rögtön csatlakozom a Békemenethez?
Talán nem is vírust, tudatformáló kábítószert tartalmaz az üzenet:
„Tisztelt Állampolgár!” – a betűk összefolynak a szemem előtt, édesen mosolygó vezérünk fényképe megelevenedik, ahogy tágul a tér, láthatóvá válik kezében a Grál kehelybe foglalt bölcsek köve…
Hogy a levél a hívek közül is szed áldozatot? Talán a nyilvántartás alapján nekik ártalmatlan változatot küldenek, postázzák az ellenszérumot is, vagy az is lehet, a társadalmi fölényben lévő jobboldal ilyesmitől erőre kap. Mind a hétszázezer levelező partner.
Most már mindegy: kezemben a levél. Egyelőre nem érzek semmit, csak a már-már megszokott émelygést a gyomromban. Orbán Viktort sem látom rokonszenvesebbnek, a Békemenet után sem szaladnék, csak, ha tisztikeresztet kapnék érte…
Lehet, hogy nincs semmiféle merénylet? De akkor mi értelme az egésznek?!
