Ugye jól értem: nem a hajléktalanság a probléma, hanem a hajléktalanok által okozott kellemetlenség?! (Abba most nem szeretnék belegondolni, hogy a hajléktalan emberek életét miért teheti tönkre bárki…)
A hajléktalanok tehát aljas indokból elviselhetetlenné teszik „más, nem hajléktalan emberek életét.” Koszosak, büdösek – nem hajlandóak beülni rózsavízzel illatosított kádjukba, mert egyszerűen utálnak mosakodni -, tolakodóan koldulnak – elszórják a pénzüket, képtelenek felelősségteljesen gazdálkodni -, részegek – csak a mulatozáson jár az eszük -, lusták – nem dolgoznak, hiába a vonzóbbnál vonzóbb munkalehetőség. Ez elviselhetetlen! A hajléktalankérdés végső megoldására van szükség! Vágjunk rendet az élesre fent alaptörvénnyel! (Tetszettek volna körültekintőbben alaptörvénykezni!) Számoljuk fel, szüntessük meg – no, nem a hajléktalanságot – a hajléktalanokat!
Ez lenne tehát az Orbán-féle konzervatív, jobboldali, polgári, keresztény világnézet válasza a szegénységre? Alighanem, mert a konzervatív, jobboldali, keresztény polgárok lelkesen bólogatnak. Tán még nemzetikonzultálni is fognak.
Uramisten, mit szólna ehhez Jézus?!
Az önzetlenség, az embertársaink iránt érzett felelősség, a szociális érzékenység, hogy ne mondjam: a szeretet nem tenné elviselhetőbbé a „más, nem hajléktalan emberek életét?!”
Kanadai Magyar Hírlap/Ellenszék
