Különös, de igen szenvedélyes vita ez: kiérdemelte-e Bob Dylan az irodalmi Nobel-díjat. Sérti az irodalmárok önérzetét egy beatzenész kitüntetése? Költő írja a dalszöveget, másképpen: irodalom a zenés vers? A felhevült debattőrök között Dylan költészetét, a (szub)kulturális fenomén egyetemes jelentőségét tudományos alapossággal elemzők, a művészetekre gyakorolt hatását hangsúlyozók állnak szemben a… kikkel is?
Bródy Jánost idézem: „Az énekelt ritmusos szöveg az emberi történelem hajnala óta rendkívül fontos kommunikációs forma volt. Persze ezt a fajta kommunikációt, a dalban rögzített emberi tapasztalatot a későbbiekben aztán más közlési formák, elsősorban az írásbeliség háttérbe szorította. Az elmúlt fél évezredben az írásbeliség volt az emberi kultúra alapja, de a huszadik században lezajlott technológiai forradalom révén ezek az énekelt ritmikus szövegek hihetetlen módon terjeszthetővé és hatékonnyá váltak. Lényegében a hangrögzítés, a magnó és a lemezgyártás elterjedése valamikor a második világháború után újra visszaállította az énekelt szövegek ősi kultuszát. Miután a technika lehetővé tette, létrejöttek azok a művészi formák, megszülettek azok a művészek, akik ezt ki tudták használni. Kezdetben ez a műfaj egy régi kommunikációs forma, ipari fejlődés által lehetővé tett újjászületése volt, olyan gondolatok és érzések kifejezésére, amelyekre a hagyományos műfajok nem voltak képesek, legalábbis nem ilyen széles körben, nem ilyen sok embert elérő módon…”
Bródy mester azt is mondta: „Dylan Nobel-díja hatalmas dolog számomra is, hiszen már fél évszázada hiszek abban, hogy a rock képes megközelíteni a klasszikus formák értékeit.”
http://www.radiobezs.hu/radiobezs/ery-balazs#
