A svéd Polar-díjat – sokan zenei Nobel-díjnak mondják - idén Sting érdemelte ki [Kiérdemel – jó szó, mint a rászolgál; nem lehet tudni rögtön, büntetést vagy dicséretet jelent]: “Sting, a világpolgár, aki fáradhatatlanul használta hírnevét arra, hogy az emberi jogokat védje”.
[Ezt egy korábbi Csenddel hallhatóan bizonyítani is tudjuk a Rádió Bézs archívumában.]
Az elismeréssel járó egymillió svéd koronát - így Sting -: „örömmel adományozom a Songlines svéd ifjúsági kezdeményezésnek. A zene segít hidakat építeni, ez a projekt pedig rávilágít: a zenének alapvető szerepe lehet abban, hogy a fiatal menekülteknek lehetőséget teremtsen a társadalomba való beilleszkedésre.”
[A Songlines menekültstátuszt kérő, a háború elől elmenekült, főleg afgán, eritreai és szíriai fiatalokat támogat, akik jelenleg svéd menekültszállásokon élnek. A szervezők szerint a projekt a zenei tevékenységen keresztül képes integrálni őket a társadalomba. Az adományt zenei táborokra, koncertszervezésre és hangszerek vásárlására költik a fiatal menekültek számára.]
Kíváncsian a hozzászólásokra, megosztottam a híradást a Facebookon. Barátaim és jó(!)ismerőseim közül sokan lelkesen ünnepelték a gesztust; közösen úgy gondoltuk, a művész példát mutat emberségből. Mások kétségbe vonták Sting józan eszét, tisztességét, jószándékát. Nem hozom ide a leghazafiasabb [vigyázat! eufemizmus] kommentárokat [minek belekeverni a politikát a politikába (© Horváth Attila), de a művészet-kritikai „észrevételek” gondolkodásra késztettek: ez a Sting egy tehetségtelen, túlértékelt senki lenne?
Arra gondoltam, hallgassuk meg a Csendben Sting legfrisseb albumát, hogy eldönthessük, kinek van igaza, hogy aztán Janis Joplin nevessen a végén! [„Ez a nevetés rémült és vidám. Ez az ember!”]
Utóirat: Tizenhét év előtt a Universal lemezkiadó jóvoltából - afféle supporting act-ként - kedvenc zenekarommal, a Pénzzel játszottunk a Kisstadionban, Stingék előtt. Ahogy a hangbeállás után a színpad oldalában álldogáltunk, a Világpolgár bukkant fel, az öltözőből jövet, és átvéve segítőjétől a basszusgitárt, magától értetődő természetességgel odaköszönt nekünk, megilletődötten bámészkodó, számára ismeretlen magyar zenészeknek: good afternoon. „A zene segít hidakat építeni”!
vendégszöveg: Esterházy Péter
a menekülteket ábrázoló fénykép © Nino Fezza