Összefoglalnám, hogy a tájékozatlanságukkal tüntető „apolitikus kívülállók” is megtudják, hol élünk:
A Városligetből kitaposva a ligetet felépül a Magyar (Nemzeti!) Zene Háza, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (ezt a szókapcsolatot a nemzet elegánsan elengedte a füle mellett) szembeszökő monumentumaként. A civilek megvitathatták ellenvetéseiket a kigyúrt, futballszurkolókra hajazó (kopasz) verőlegényekkel (vezetőjük egyéb köztörvényes bűncselekmények miatt jelenleg is börtönben!), a szakmai ellenérveket pedig a fákkal együtt irtották ki. Én is aláírtam – Rados Ferenc, Wagner Rita, Bródy János, Nagy Ákos társaságában – a zenészek petíciójátt, miszerint az épületnek és a ráfordított közpénzhalomnak [10.000.000-Ft/m² = 30.000.000.000] másutt jobb helye lenne, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy a lelkiismeret nyugtatgatása mellett bármilyen hatása lehetne.
A Magyar Zene Háza igazgatója ki lehetne más, mint az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának ellenőrzéséért felelős [nem, nem Reinhard Heydrich!] kormánybiztos (ami biztos).
A magyar kultúra napján (ölég cinikus időpontválasztás) ünnepélyes megnyitó. Pódiumra lép a „politikán felül vagy inkább kívül álló” zongorista (a név azért nem hangsúlyozandó, mert a hasonló cipőben járó zenészek, énekesek, festők, továbbá kőfaragók és balett-táncosok megfélemlített, lekenyerezett, önszántából igazodó vagy egyszerűen ostoba [„bűn az ostobaság”] névsora végtelen, azt viszont felemlíteném: az inkriminált művész életművének becses darabja a magyar kultúra legfényesebb csillagának, Mága Zoltánnak pártgyűléssé nemesült újévi koncertjén nagy átéléssel interpretált „egy vérből valók vagyunk”-mondandójú, már-már himnikus nemzeti műdal) és a Bogányi-féle (újabb név!) Csodazongora rendeltetésszerű használatba vételével kigombolja a Magyar Nemzeti Miniszterelnök selyemingének elejit. (Hogy miért volt erre szüksége a hetvennyolc éves mesternek, rejtély!)
Hang fennakad, lehellet megszegik, s a haza fényre derül!
Drámai csúcspont! Katarzis!
A közönség [közízlés, közpénz, köztörvény] felállva tapsol. [De a közönség már nincs, elvesztette közönség jellegét magánönség méginkább magánság van; magániskola magánkórház magánstadion magánkisvasút magánmigráns magánkülpolitika magánbelpolitika magángazda(g)ság magánpénz magánlaksértés magánéletsértés magánbörtön magán-igazságszolgáltatás magánjog magánhadsereg… magánmagyarország-magánügy.]
Ha csak egy – a hivatalos - Magyarország van, akkor az nem megy se előre, se hátra, reménytelenül toporog a pöcegödörben; kár a fáradságért, nem lesz ez jobb sehogy se.
fénykép: Erhardt László
